Az autonómia fogalma és gyakorlati megvalósíthatósága - annak ellenére, hogy
mind a mai napig nem született egységes definíciója - a nemzetállami modellt
felfedező 19. század óta lázban tartja az elméletírókat és az aktív
politikusokat egyaránt. Egyik alapvető formája a személyi elvű kisebbségi
autonómia. Nem véletlen, hogy a számos rossz történelmi tapasztalattal terhelt,
a területi differenciálódás minden formáját elutasító Kelet-Közép-Európában
éppen ez terjedt el. Hogy mit is jelent ez valójában? A kisebbségi
önkormányzatiságot, melynek különböző változatai valósultak meg a rendszerváltás
utáni időszakban. Magyarország, valamint Észtország, Horvátország, Szerbia és
Szlovénia példáján megismerhetik az olvasók, hogyan befolyásolja a kisebbségek
életét ez az önkormányzatiság, és hogyan, milyen elvek mentén hozzák létre az
egyes országokban. Áttekintjük ezt az utat a törvényhozástól, a szavazófülkén
keresztül a működésig, nem megkerülve a kényes kérdéseket sem, amilyen például a
magyar köznyelvben etnobiznisznek nevezett jelenség. Dobos Balázs (Budapest,
1980). Történész és politológus diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen,
politikatudományi PhD-ját pedig a Budapesti Corvinus Egyetemen szerezte
2010-ben. 2007-től tudományos segédmunkatárs, 2019 óta főmunkatárs a
Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetében.
Kisebbségpolitikai tárgyú kurzusokat tartott a BCE mellett az ELTE
Társadalomtudományi Karán, Pedagógiai és Pszichológiai Karán, valamint az
Eszterházy Károly Egyetemen. Előző kötete: A kisebbség joga (Budapest,
Argumentum, 2011.).