Az 1861-ben összehívott magyar országgyűlés feloszlatása, az uralkodó és a
magyar politikai elit közötti tárgyalások teljes kudarca után a rendeleti
kormányzás évei köszöntöttek be újra. A sajtófelügyelet és sajtóirányítás
felelőseinek kettős feladatot szántak a birodalmi kormányzat vezetői. Egyrészt
erőteljes, ambiciózus kormánypropaganda útján saját támogató tábort verbuválni
és összetartani, kormánypárti közvéleményt teremteni. Másrészt meg kellett
akadályozni a nemkívánatos politikai programok további térnyerését és
propagálását külföldről és belföldről egyaránt. Érzékeny anyagi veszteséggel
járó lefoglalásokkal, pénzbírságokkal, ha kell, fogságbüntetéssel igyekeztek
kikényszeríteni a politikai ellenfelek hallgatását - hogy önként átengedjék a
propaganda terét a kormányzat számára. Nem csoda, hogy az újságírók, ha nem a
mélység felett vékony kötélen egyensúlyozó kötéltáncosként, akkor tojások között
táncoló művészként látták magukat - ahogy a Bolond Miska című élclap már 1861.
november végén közölte olvasóival: Bolond Miska müvészetre adja magát és táncol
a - tojások között. Jó néhány összetört tojás héja jelezte a sajtó munkásai, a
szépirodalom művelői s általában gondolatokat nyomtatott formában közölni akarók
nehéz dolgát ezekben az években.