A középkorban oly népszerű alkímia - amely bizonyos értelemben a kémia
elődjének is nevezhető - a huszadik században sokáig az áltudományok
szimbólumának számított. A modern kor tudósai szerint az alkimisták zavaros
hókuszpókuszai a fémek transzmutációjának megvalósítására - különös tekintettel
az aranycsinálásra a bölcsek köve segítségével -, az örök ifjúság és élet
elixírjének megalkotására és a mesterséges élet megteremtésére eleve
sikertelenségre kárhoztatott, értelmetlen tevékenységek voltak. A múlt század
kiemelkedő tudósai közül Jung volt az első, aki évtizedekig tartó munkássága
során mindvégig komolyan vette és behatóan tanulmányozta az alkímiát. Nagyon
hamar észrevettem, hogy az analitikus pszichológia meglepő módon egyezik az
alkímiával. Az alkimisták tapasztalatai az én tapasztalataim voltak, az ő
világuk bizonyos értelemben az én világom is. Nekem ez magától értetődően
ideális felfedezést jelentett, hiszen általa megtaláltam tudattalant kutató
pszichológiám történeti ellenpárját. Pszichológiám ilyen módon történelmi alapot
kapott, legbensőbb lényegét az alkímiával való egybevetés lehetősége, valamint a
gnoszticizmusig visszanyúló szellemi kontinuitás adta meg. A Pszichológia és
alkímia egy elfeledett tudományág újraértékelésének alapműve, amelyben Jung
egyik páciense álomciklusát felhasználva mutatja be, hogy az alkimisták által
használt szimbólumok miként jelennek meg a pszichében. Már megjelent kötetek: 3
Az elmebetegségek pszichogenezise 4 Freud és a pszichoanalízis 5 Az átalakulás
szimbólumai 6 Lélektani típusok 7 Két írás az analitikus pszichológiáról 9/I Az
archetípusok és a kollektív tudattalan 9/II Aión 10 A változó civilizáció 11 A
nyugati és a keleti vallások lélektanáról 13 Az alkimista elképzelésekről 15 A
szellem jelensége a művészetben és a tudományban 16 A pszichoterápia gyakorlata
17 A személyiség fejlődése 18/I A szimbolikus élet 18/II A szimbolikus élet