Focit sokféleképpen lehet nézni. Más szemmel látja a szurkoló, a néző, a
játékos, az edző és a sportújságíró. De vajon a magyar állambiztonság emberei
mit láttak, és főleg mit kerestek a stadionokban, a lelátókon, a játékosok
öltözőiben, a klubházakban, a kádereknek fenntartott kormánypáholyokban? Miért
fordított akkora figyelmet a focira és a focistákra a mindenkori hatalom,
Rákosiék, majd Kádárék? Miként kezelték és mire használták a rezsim vezetői a
labdarúgókat? Hogyan kaphatta vissza a mindig is ellenséges elemek
gyűjtőhelyének tekintett FTC mégis régi nevét és színeit? A Büntetőterület a
fociról szól ? de nem csak arról. A szerző a futballt mint nagy tömegekre ható
társadalmi és kulturális jelenséget vizsgálja, amelyet a szocialista rendszer
irányítói, a legfelsőbb állami és pártvezetés mindig is komoly veszélyforrásnak
tekintettek. Egy meccsen könnyen elszabadultak az indulatok, amelyek aztán
ragályosnak bizonyulhattak. Ezért is utalták a politikai rendőrség hatáskörébe a
klubok játékosainak és szurkolóinak ellenőrzését. Ám a hatalom birtokosai azt is
tudták, milyen fontos szerepet játszanak a sporteredmények a rendszer
elfogadottságában, hogy az angol-magyar 3:6-nál mi sem népszerűsítheti jobban a
szocializmust. Takács Tibor könyve a foci szemszögéből rajzolja meg az 1945 és
1990 közti magyar valóság képét különleges dokumentumok, párttitkári
feljegyzések, ügynökjelentések, nyomozati jegyzőkönyvek, titkosszolgálati
tisztek beszámolói alapján. A játék és az együttszurkolás örömét azonban ezek
sem vehették el ? a virsli íze, a rossz, de mégis jó mustáré, a sör keserű
büdöse megmaradt. TAKÁCS TIBOR Nyíregyházán született 1974-ben. A Kossuth Lajos
Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott 1997-ben. 2002-től a
Történeti Hivatal, illetve utódintézménye, az Állambiztonsági Szolgálatok
Történeti Levéltára munkatársa. 2005-ben a Debreceni Egyetemen doktori címet
szerzett. Fő kutatási területe az 1945 utáni magyar történelem, különös
tekintettel a politikai rendőrség működésére, amelyet többek között A párttitkár
halála és a Szoros emberfogás című könyveiben dolgozott fel.