A magyar főváros hetvenöt évvel ezelőtt kezdődő ostroma ma is a történelmi
emlékezet kitüntetett színhelyének számít - olyasfajta eseménynek, amely újra és
újra ideológiai és politikai csatározások áldozatául esik. A korábban uralkodó,
antifasiszta értelmezéssel szemben az utóbbi évtizedek szélsőjobboldali
emlékezetkultúrája már hősökként ünnepli a kitörésben részt vevő katonákat,
miközben egyre kevesebb szó esik a történelmi tényekről és az esemény
szereplőinek valóságos mozgatórugóiról. Ungváry Krisztián Budapest ostroma című,
számos hazai és nemzetközi kiadást megélt, páratlanul népszerű kötete után
ezúttal a csatában részt vevő német katonai elitet vizsgálja: kollektív
életrajzgyűjteménye azokat a német katonákat veszi sorra, akik fontos vezető
beosztásban vettek részt a fővárosi harcokban, vagy budapesti tartózkodásuk
alatt előkelő kitüntetésekben (Vaskereszt Lovagkeresztje, Német Aranykereszt)
részesültek. A történész az érintett személyek kapcsán részletesen szól pályájuk
magyarországi vonatkozásairól, ezen belül is a főváros ostromában játszott
szerepükről, a Budapesten nyomon követhető mozgásukról, a velük kapcsolatba
hozható eseményekről, valamint a kitörési kísérletben való részvételükről. A
több évtizedes, aprólékos kutatómunka eredményeként megszülető százhuszonhárom
életrajz fókuszában hús-vér emberek állnak, akiknek esendőségeik és erényeik
csak együtt kezelhetők. A történeteikből kirajzolódó nagyszabású tabló egyaránt
rámutat a német katonai életpályák különbségeire, a hőskultusz ellentmondásaira
és a világháború borzalmaira. UNGVÁRY KRISZTIÁN (1969) történész fő érdeklődési
területe elsősorban a 20. század politikai és hadtörténete, illetve az emberek
viszonya saját történelmükhöz. Számos nagy visszhangot kiváltott történeti munka
szerzője. A Horthy-rendszer mérlege című akadémiai disszertációjával elnyerte az
MTA doktora címet.