,,Ez a kötet az irodalmi idegenségről szól, személyes tapasztalatok nyomán. E
tapasztalatok többsíkúak. Egyaránt idetartozik, történeti sorrendben, 1956-os
emigrálásom, franciaországi egyetemi tanári pályám, azzal párhuzamos magyar
nyelvű szépírói tevékenységem, majd 1990-től kezdve a bizonyos mértékű új
elszigetelődéssel járó kapcsolatteremtésem a hazai irodalmi berkekkel.
Úgynevezett migráns gondok jóformán sohasem gyötörtek, leginkább szabad
elhatározásaimat követtem: szerettem idegennek lenni. Megtanultam, hogy az
idegenek velem kapcsolatos észrevételeit nem egyszer érdemes megszívlelni, és
nem méltatlan tőlem sem, ha olykor elfogulatlanul idegen pillantást vetek magyar
jelenségekre. Érdekelt az idegenség lélektana, vonzódtam az idegenségben alkotó
írókhoz, pepecseltem az elidegenítő honosítás, azaz a fordítás
problematikájával. Ezekből a témákból készült az alábbi válogatás. A cím nem
szójáték: csakugyan másként hangzik a magyar szó, ha külhonból beszélik.