Kik osztozhatnak a Római Birodalom északi területein? A muszlimok, a görögök
vagy a barbár királyok? Hova sodródik ez a sok ember Európában? Kalandorok,
honfoglalók, rabszolgák, harcosok? Ebben a felbolydult világban nemcsak az
eleven emberek tesznek meg irdatlan távolságokat, hanem a hiedelmek, a versek, a
csontok (ereklyék) is. A hatalomért való hajszában mi tehet győztessé vagy csak
jó katonává? A fegyelem vagy a hősiesség? Az önmagunkhoz való hűség vagy az
alkalmazkodás, a változni tudás? Bánki Éva regénytrilógiájának második részében
Riolda a Fordított időben elszenvedett hányattatásai után immár családanyaként
kel útra, hogy segítsen megtalálni Hildi hercegnő eltűnt gyerekeit. De a nyugati
világ sokat változott azóta, hogy újraalapította az időt a saját szigetén. A
Nyugati szél szigetének királynője nem a lovagregények és tündérek titokzatos
világába tér vissza, hanem a Karoling-újjászületés idejébe, a lázasan formálódó
Európa politikai erőterébe, a városállamok, a születő nagyhatalmak,
rabszolgakereskedő-hálózatok és egyre hatalmasabb kolostorok világába. Utazásai
során eljut a hispániai szlávok fővárosába és Velencébe, ahol annyi kalandor
próbál új életet kezdeni. Riolda csak a saját életét szeretné visszakapni ? de
visszajut-e egyszer a saját szigetére? ?Hogy találnak ide a legmesszibb
falvakból is ezek a szerencsétlenek? Árvák, megerőszakolt gyereklányok,
özvegyek? Mi az az erő, ami hegyeken, vízmosásokon, pusztaságokon keresztül a
városokba vonzza őket? Hiszen nemcsak a madarak vagy a rovarok tájékozódása
csodálatos, hanem az úttalan utakon bóklászó embereké is. Akkor is, ha szép
csendesen a haláluk felé menetelnek.?