Grafit hallgatott, a csempének vetett háttal, leforrázva ült, gondolkodott.
Idén ősszel lesz harmincöt. Még vele is történhet valami. Tartózkodási hely,
ennyi jutott eszébe. Egész felnőtt életében egyszer sem volt ott a lakcíme, ahol
éppen lakott, neki legföljebb tartózkodási hely volt az irataiban. Miért ne
menne akárhová? Szeifert Natália új regénye, a Mi van veletek, semmi? a
kétezertízes évek Magyarországáról szól; innen a főszereplők gyerek- és
kamaszkori emlékein keresztül időnként visszatekint a megelőző kb. harminc évre.
A regény egy fura, véletlenszerű barátság története, ahol a (fő)szereplők
sodródnak az eseményekkel, és közvetlen vagy közvetett módon kapcsolatba
kerülnek a bűnnel. Közelebbről ismerjük meg általuk Budapest, azt a két
felülettel rendelkező várost, amit (fel és ki) használunk. Szeifert figurái azok
az igyekvő-törekvő kisemberek, akik szökőévente lemennek vidékre a szülőkhöz,
megúszni a kínos kérdéseket. Ők a jól ellevő harmincas-negyvenes generáció,
amelynek tagjai dolguk végeztével esténként beülnek a Mexikó nevű kocsmába, de
egyébként nincs velük semmi. Persze, feltűnnek és kikacsintanak Az Altató
szerekről szereplői, de a regény önmagában is értelmezhető szövegként is remekül
működik. Bár Szeifert írói univerzuma, szövegvilága forgatható (mint a könyvben
az egyik szereplő által gyakran terápiás célzattal használt Rubik kocka), a
folyamszerű elbeszélőmód és a remek humorérzék rendkívül olvasmányossá is teszi
ezt a könyvet. Szeifert Natália 1979-ben született Zircen. Egészségügyi
tanulmányok és rövid ápolói munka után a kétezres évek elejétől irodalommal,
képzőművészettel, kulturális újságírással foglalkozik. 2009-10-ben összművészeti
webrádiót (Intro Rádió) működtetett, a 2014 óta a magyar költészet napjához
kapcsolódó, határokon átívelő Posztolj verset az utcára! mozgalom egyik
alapítója, szervezője. Verset és prózát 2005 óta publikál. Írásai megjelentek
többek között a Holmi, Jelenkor, Élet és Irodalom, Mozgó Világ, Kalligram,
Palócföld, Forrás folyóiratokban. Két kötete jelent meg (Láz, 2012, Könyvműhely;
Az altató szerekről, 2017, Kalligram). 2009-ben elnyerte a Palócföld
novellapályázatának különdíját, 2012-ben az Élet és Irodalom
tárcanovella-pályázatának különdíját, 2015-ben a Mozgó Világ folyóirat nívódíját
vehette át, próza kategóriában. Jelenleg Budapesten él a családjával.