190 évvel ezelőtt, 1831-ben Magyarországon kolerajárvány pusztított. A tizenhét
éves Gruber Georgina a budai Várban, az édesapja cukrászműhelye fölötti
lakásukban próbálja átvészelni szűk családjával együtt a karantén hónapjait. A
ma élőknek hátborzongatóan ismerős problémákkal kell megküzdeniük: a közeledő,
halálos kór rémével, a pánikkal, a korlátozásokkal, az álhírekkel, a
járványtagadókkal, a különböző - néha életveszélyes - gyógymódok hirdetőivel és
magával a rejtélyes betegséggel, ami egyre közelebb hozzájuk szedi az
áldozatait. Ráadásul kedvenc újságjukban, a Magyar Kurírban rendszeresen
olvashatják a beszámolókat a járvány ijesztő adatairól: hányan betegedtek meg az
ország különböző megyéiben, közülük mennyi a gyógyult és a halott. Az ország
főorvosa, Lenhossék Mihály is a sajtón keresztül próbálja csitítani a
kedélyeket, életmódbeli tanácsokat ad, és biztonságos megelőzési módokat, vagy
alternatív terápiákat ajánl, közben pedig feltétlen bizalmat kér a városi és
országos hatóságok, valamint az orvosok munkája iránt. Georginának és a
családjának egy modern kommunikációs eszközök nélküli világban kell túlélniük a
bezártságot, a szorongást, a betegségtől és a haláltól való félelmet és végső
soron akár a fertőzést is. Fábián Janka kisregényében egy régmúlt halálos ragály
történetét olvasva furcsán ismerős körülmények közé csöppenhetünk, és
megállapíthatjuk, hogy 190 év alatt sok szempontból vajmi keveset változott a
világ.