Második kiadás Szerző: Temesi Ferenc L?Harmattan Kiadó, 2013 Több száz oldalas
besúgói jelentésekre alapozva írtam meg apám sorsát, akivel 1957-től 1971-ig úgy
bántak a titkos tartótisztek ügynökeiken, besúgóikon keresztül, ahogy rendes
regényíró nem bánik a figuráival. Apám ugyanis visszautasította azt, hogy spicli
legyen. Ötvenhétig általánosiskola-igazgató volt, aztán segédmunkás, majd
tanító. Két bűne volt: magyar volt, és keresztény. Hogy egy kisvárosban
kisemberek kiskocsmában kisfröccsöt isznak, vajon miért lehet érdekes a
politikai belső elhárítás számára, ezt a gyerekeim és unokáim csak akkor értik
meg, ha nemcsak világtörténelmi helyzetbe helyezem az egészet, de
kultúrtörténeti kontextusba is. A múlt század már történelemnek számító hatvanas
éveiről van szó, amelyben az akkor fölnövő nemzedék még némi szabadság
illúziójában is ringatta magát, igaz, nem sokáig. Az ügynök a kádárizmus
szimbóluma, szinte kifejezője volt lényegének. Derűlátó vélekedés szerint minden
negyvenedik állampolgár, a szofisztikált elnyomást kiépítő rendszerben, besúgó
volt. Vagy pénzért, vagy karrierért, vagy zsarolás hatására (és itt nagyon
széles a skála), vagy ? mert ilyen is volt ? önként és dalolva. A jelentésírók
följelelései gyakran magukon viseltél a sietség, a gyors megfelelni akarás
nyomát. Ilyenkor jobban megnyomták a tollat, hadartak az előadásban. Nem tudták,
de éppen a jólértesültséget túlhajszoló, apró jelek buktatják le őket. Így
azonosíthatók végül. Nem tudtam, hogy bennem egy rendőr szunnyad. Ami ebben a
könyvben felébredt. Elfelejteni nem fogom. Azt se, hogy a paradicsomszósz vérből
volt a levesben főtt hús mellé a kádári paradicsomban, csak nem vettük észre. A
kötet adatai: Megjelenés éve: 2013 Terjedelem: 200 oldal