Szerző: Lajta Erika L'Harmattan Kiadó, 2022 Egyre több üzenet érkezik mostanában
a túlvilágról: olyan, a szocialista kultúrpolitikában jelentős szerepet betöltő
személyek (Király István, Ortutay Gyula, Molnár Gál Péter) naplóit olvashatjuk
el, akiknek a dilemmái, problémafelvetései a ma embere számára sincsenek minden
tanulság nélkül. A hierarchiában az említetteknél ugyan lejjebb helyezkedett el
Szerdahelyi István irodalomtörténész, esztéta, de azért az 1980-as években
vitathatatlanul a magyar szellemi élet egyik irányítójának számított, mint
afféle főcenzor. A 2017-ben rákban elhunyt Szerdahelyinek meg kellett érnie,
hogy élete két értelme - mert kettő is volt neki! - semmivé vált,
szertefoszlott: megbukott a szocializmus, és az intézményesült irodalmi életből
is kiszorult az az értékrend, amelyet ô élete végéig vallott. Ez a rendkívül
ellentmondásos, megosztó személyiség kordokumentum-értékű életútinterjújában a
maga szertelen, provokatív módján, a humor fegyverét is rendre bevetve arra kér
minket, hogy tűnődjünk el két roppant érdekes kérdésen: 1. Milyen vívmányai
voltak - már ha voltak - a szocialista kultúrpolitikának? 2. Mi a posztmodern
öröksége? A kötet sava-borsa Szerdahelyi csípős iróniája. A szocialista rendszer
oly unalmas volt, mint egy nyakig gombolkozott nagymamákat mutogató peep-show,
az meg, ami követte, izgalmasabb még a tévébeli mosóporreklámoknál is, ami nem
kis szó. A kötet adatai: Kötés: kartonált Megjelenés éve: 2022 Terjedelem: 314
oldal