Szerző: Cserényi-Zsitnyányi Ildikó L?Harmattan Kiadó, 2013 Az 1945 után
meginduló, elsősorban ipari jellegű újjáépítés a hazai gazdaság egyik
legfontosabb energiahordozó-forrásává tette a szénbányászatot, amelynek az
1949-ben megváltozott piaci feltételek is nagyobb hangsúlyt adtak. Azonban sem
az ország természeti adottságai, sem pedig a bányák technikai elmaradottsága nem
tette lehetővé, hogy megteremtsék az ötéves terv által meghirdetett vas és acél
országát. A kommunista hatalmi érdekeknek alárendelt gazdaságpolitika
sikertelenségének magyarázata és kivizsgálása így politikai üggyé vált, ám Péter
Gábor állambiztonsági gépezete sem volt mindenható. Az 1951 és 1954 között zajló
úgynevezett bányamérnökper egyike volt a félresikerült ügyeknek. Az
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött, ?bányászakták? névre
keresztelt, közel 16 000 oldalnyi vizsgálati anyag kivételesnek tekinthető,
hiszen gyakorlatilag hiánytalanul maradt fenn, elkerülve az államszocializmus
időszakának titkosszolgálati irataira oly jellemző szelektálást, újrarendezést.
Az így hozzáférhető iratanyagban pontosan és egyértelműen nyomon követhető az a
folyamatot, ahogy politikai utasítására megszületett egy koncepció, elindult a
vizsgálat, s tartott egészen addig, amíg a sokszori kísérlet ellenére
összeomlott a vád. A dokumentumkötet elsősorban arra vállalkozott, hogy a
?bányászakták? segítségével folyamatában mutassa be az Államvédelmi Hatóság,
majd az 1953 közepén megalakult egységesített Belügyminisztérium nyomozati,
vizsgálati módszereit. Azt, hogy hogyan válhattak olyan szakemberek a
rablógazdálkodás jellegű bányászati tevékenységet meghirdető kommunista párt
áldozataivá, akik a jó minőségű, más célokra is felhasználható szénvagyon
oktalan elherdálásának megakadályozására törekedtek. A kötet adatai: Megjelenés
éve: 2013 Terjedelem: 256 oldal