Közreadja: Neumann Tibor MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont,
Történettudományi Intézet, 2013 A kötet 636 forrást közöl a Szapolyaiak
feltűnésétől a királyi cím elnyeréséig tartó hét évtizedből. Nemcsak a család
történetének és hallatlan felemelkedésének a megértéséhez, hanem a még mindig
kevéssé ismert középkor végi évtizedek jobb megismeréséhez is hasznos adalékkal
szolgál. A két szempont természetesen szorosan összefügg egymással: Mátyás és a
Jagellók kora nem érthető meg a Szapolyaiak története nélkül, ugyanakkor a
családtagokra vonatkozó források ? éppen vagyonukon és politikai befolyásukon
keresztül ? számos társadalom-, politika- és gazdaságtörténeti ismerettel
gazdagítja a korról alkotott képünket. A kötet fontos forrásokat tesz közzé az
1460-as évek északkelet-magyarországi, nagyrészt külhoni zsoldosvezérekkel és
hadaikkal folytatott harcokról, az 1490?1492 közötti trónharcokról, Corvin János
herceg 1496. évi lázadásáról, az 1506. évi rövid magyar?német háborúról vagy
János vajda másfél évtizedes erdélyi kormányzatáról. Sokszor olvashatunk a
család kezén lévő külkereskedelmi vámok (harmincadok) bérletéről, a földesúri és
királyi adók behajtásáról, gazdasági jellegű intézkedésekről, adó alóli
felmentésekről és utalványozásról. A familiárisoknak tett adományokból és a
hozzájuk intézett levelekből körvonalazódik a főúri udvar összetétele, valamint
a főúr és familiárisai közötti viszony személyessége ? hogy csak néhány
kiragadott példát említsek. Mivel a közölt források nagy része levél, így még az
új- és jelenkori levelekben természetes személyes hangvétel ritkasága ellenére
sem szükséges bizonygatni, milyen mentalitás-, életmód- és művelődéstörténeti
adatokat rejt a forrásgyűjtemény, lett légyen szó akár az ellenséget borozni
hívó ittas zsoldosok sorsáról vagy a Szapolyai Imre levelében ? nem kizárt, hogy
a címzettek késedelmes válasza miatt gúnyból ? említett lusta küldöncről, aki a
Késmárk?Pápa távolságot öt helyett 13 nap alatt tette meg.