Szerző: Tóth Sára L?Harmattan Kiadó, 2012 A kanadai Northrop Frye (1912?1991) a
huszadik századi irodalomtudomány egyik legtöbbet idézett szerzője.
Magyarországon mindeddig korai strukturalistaként tartották számon, azonban e
kötet ? az első magyar nyelvű Frye-monográfia ? szerzője hangsúlyozza, hogy
munkássága túlmutat a szűkebb értelemben vett irodalomtudomány határain. Frye
minden művében az irodalom és a vallás viszonyát, a szent könyv és a világi
irodalom összefüggéseit vizsgálja, érdeklődésének középpontjában az irodalom
etikai, vallási és társadalmi jelentősége áll. Amint Frye maga is nagy
közönséget szólított meg, e róla szóló könyv sem csupán a szűk szakmai kör,
hanem a művészet és a vallás összefüggései iránt érdeklődő valamennyi olvasó
figyelmére számot tarthat. A szerző, aki a Károli Gáspár Református Egyetem
Anglisztika Intézetében oktat angol irodalmat, számos tanulmányt publikált e
témában hazai és angolszász folyóiratokban. Tóth Sára Northrop Frye-ról írt
könyve lényegesen több, mint a magyar kultúrában méltatlanul kevesek által
ismert kanadai irodalomtudós szellemi portréja. A módszerét és nyelvét tekintve
kiváló monográfia különös frissessége, inspiratív ereje abban áll, hogy az
egymást mind a tudományos diskurzusban, mind pedig a közbeszédben élénk
gyanakvással vizslató esztétikai és teológiai beszédmódok olyannyira közel
kerülnek egymáshoz, hogy az irodalom, tágabb értelemben a művészet a puszta
élvezeten túlmutató, egzisztenciális, ?húsba vágó? tapasztalatként mutatkozik
meg előttünk, a vallási tapasztalat módján, amely a lehatárolt érzékelés
meghosszabításában és kiszélesítésében bízik. ?A költők a mi érzékszerveink?,
írja Vilém Flusser, a szavak rendje és a fizikai világ folytonosságát mutatva
fel maga is, Frye-hoz hasonlóan. Mind a teológiai, mind pedig az esztétikai
diskurzus önmagába zárkózó beszéddé válik, figyelmeztet szelíden Tóth Sára,
amennyiben nem egymás tükrében, hanem a másikat kizárva szemlélik önmagukat.
?Bár fontosak és immár nem megkerülhetők a gyanú hermeneutikájára alapuló
megközelítések ? írja ?, talán mégsem adhatjuk fel azt a feltételezést, hogy az
emberi kultúra több, mint egymással marakodó ideológiák, hatalmi harcok terméke
és terepe, hogy szövegeinkből nem csak mi magunk szólunk vissza mintegy
Nárciszként, hanem ugyanezen szövegek minket is megszólítanak.? A dogmatikus
militarista fegyelem, az önmagát fanatizáló nyelv nem csupán a vallási diskurzus
sajátja, hanem a teóriáé is, amiképpen a szektás bezárkózás sem a történelemtől
elforduló vallási tömörülésekre jellemző csupán, hanem az ún. történelmi
egyházakra is, amelyek az uralmi vágy sötét evangéliuma bűvöletében számolják
fel önmagukat. Első könyve megjelenésével Tóth Sára személyében egy
megkerülhetetlen gondolkodó lépett elénk, akinek a mondatait, körültekintő
visszafogottsággal megformált gondolatait ?beragyogja valami nem tőle származó
fény?. (Visky András, író, egyetemi tanár, Kolozsvár) A kötet adatai: Megjelenés
éve: 2012 Terjedelem: 256 oldal