Szerkesztette: Németh András Gondolat Kiadó, 2004 A könyv a magyar
neveléstudomány létrejöttének és fejlődésének feltárására irányuló, 1994-2003
között megvalósuló, két egymást követő OTKA-kutatáshoz kapcsolódik. Utolsó
összegző kötete annak a közel egy évtizedes hazai és külföldi szakemberek
bevonásával folyó kutatómunkának, amelynek eddigi eredményeit a különböző hazai
és külföldi tudományos folyóiratokban megjelenő publikációk, valamint a hazai és
nemzetközi tudományos konferenciákon tartott tudományos előadások mellett
megjelenő Neveléstudomány-történeti tanulmányok című könyvsorozat eddig
megjelenő három tanulmánykötete, továbbá egy, a magyar neveléstudomány
fejlődéstörténetét elemző tudományos monográfia foglalta össze. Ezek a munkák a
magyar egyetemi neveléstudomány létrejöttének folyamatait tágabb európai
dimenziók keretébe ágyazottan vizsgálják. Kitekintenek a fejlődési folyamat
társadalomtörténeti hátterére is, amelybe ágyazottan egyrészt létrejönnek a
modern európai nemzetállamok állami közoktatási rendszerei, másrészt kialakulnak
a modern kutatóegyetemek és azok tudományrendszerei. A kutatómunka a
közép-európai egyetemi neveléstudomány felvilágosodás korában gyökeredző
előzményeire alapozva, a nemzetközi recepciós tendenciákat középpontba állítva
tesz kísérletet a magyar egyetemi neveléstudomány intézményesülési folyamatainak
feltárására; 1. bemutatva annak előtörténetét az első hazai egyetemi pedagógiai
tanszék 1814-ben történő megalapításától, 2. a modern tudományos pedagógia 1867
után felgyorsuló intézményesülését a 20. század harmincas éveinek végéig.
Munkánk ennek a könyvsorozatnak ötödik köteteként nagyrészt ennek a
kutatómunkának a 2002 és 2004 között születő újabb kutatási eredményeit
tartalmazza. Az ezzel kapcsolatos tanulmányok és esszék a magyar
szellemtudományos pedagógia hazai recepcióját, illetve a két világháború közötti
időszak evangélikus pedagógiai törekvéseit, ezen irányzatok jelentősebb
személyiségeit mutatják be (Kovács Józsefné dr. Vermes Stefánia, Mikonya György,
Szabolcs Éva, Orosz Gábor). A kötet bevezető részében emellett egy jelentős
hazai gyermekkor-történeti kutatás eredményeire alapozva megjelennek a magyar
neveléstudomány fejlődésének a gyermekkortörténet irányába mutató, az egyetemi
pedagógiai kézikönyvek gyermekfelfogását elemző tágabb dimenziói is (Pukánszky
Béla). A könyv további két tanulmánya a folyamat szélesebb felsőoktatás-,
illetve intézménytörténeti összefüggéseinek bemutatására vállalkozik (Kelemen
Elemér, Mann Miklós). A kötet zárótanulmánya pedig, mintegy utalva a kutatás
újabb irányára is, a magyar egyetemi neveléstudomány és az egyetemen kívüli
pedagógia ambivalens kapcsolatának bemutatását tűzte ki célul. Budapest, 2004.
június (A szerkesztő) A kötet adatai: Kötés: puhafedél Kiadási év: 2004
Terjedelem: 206 oldal