Szerző: Ferenczi Attila Gondolat Kiadó, 2010 A 20. század végére az Aeneis az
újraolvasás és az átértelmezés szimbólumává vált. Világirodalmi klasszikus
szöveg olvasatai ritkán változnak akkorát és olyan hirtelen, mint Vergilius
eposza esetében történt ez a második világháború után, és az is ritkán
mutatkozik meg ilyen egyértelműséggel, mi vezetett az újraértelmezés
kényszeréhez. A 21. század elején az eposz még mindig őrzi szimbolikus erejét,
de tudományképünk átformálódása nyomán ez az erő egyre inkább abban a
késztetésben nyilvánul meg, hogy még a legtöbbet olvasott és elemzett műveket,
így Vergilius eposzát is más szemmel olvassuk újra. Az Aeneis olvasása
megajándékozza elemzőit azzal az érzéssel, hogy a tengernyi vele kapcsolatban
született szöveg ellenére beláthatatlanul sok és fontos téma vár még
megfogalmazásra. A könyv azzal a folyamattal ismerteti meg olvasóit, amely során
kialakultak a történetének harmadik évezredét kezdő klasszikus mű értelmezésének
keretei, és ezekben a keretekben vizsgálja meg az eposz néhány jól ismert
részletét. A szerző külön fejezetekben tárgyalja a nagy történelmi jóslatok
beágyazottságát a hősi történetbe, a többértelműség különböző változatait és a
vergiliusi történelem-reprezentáció ellentmondásait. Ferenczi Attila kötete ?
mely amellett, hogy bemutatja az Aeneis-kutatás legújabb eredményeit, élvezetes
olvasmány is ? száz év óta az első magyar nyelvű Vergilius-monográfia. A könyvet
minden, az antik irodalom, valamint a kortárs irodalomtudomány és hermeneutika
iránt érdeklődő olvasónak ajánljuk. A kötet adatai: Kötés: kartonált Kiadási év:
2010 Terjedelem: 200 oldal