Fejezetek a magyar filozófia történetéből Szerző: Veres Ildikó L'Harmattan
Könyvkiadó, 2017 A magyar filozófiatörténet tematikus vonulatában az emberi lét
teljességére és az ezzel koherensen összefüggő hiány kérdésköreire vonatkozó
kérdésfeltevéseket és a lehetséges válaszokat értelmezi a szerző különböző
szövegek hermeneutikai elemzésével és összehasonlító analízisével. Az európai
filozófiai tradícióban e problémakörök az egyes domináns filozófiákban
tematizálódtak Arisztotelésztől Sartre-ig. A filozófiai diskurzusok
univerzalitás-igényében jelenlévő két kulcsfogalom mintegy vezérfonalként
vezetett egyrészt a filozófiai rendszerek konstruálásához, másrészt a nem
rendszerben gondolkodó bölcselőknél, például az egzisztencia-filozófiákban is,
jelentős pozíciót foglalt és foglal el ma is a magyar bölcselet jeles alakjainak
koncepciójában. A két részből álló könyvben a szerző az Abszolútum-központú
koncepciókban (Böhm Károly, Varga Béla, Makkai Sándor, Brandenstein Béla), és a
nem rendszerben gondolkodók elgondolásaiban (Révay József, Hamvas Béla, Király
V. István) értelmezi a hiány és a létteljesség kapcsolódásait. A tematikus
megközelítés újszerűsége mellett a szerző a hagyományos filozófiatörténet-írás
metodikáját ötvözi a hermeneutikai-komparatív módszerrel.