Szerző: Vassányi Miklós L'Harmattan, 2017 A Szellemhívók és áldozárok kötetcím
az amerikai őslakos vallások két fontos jelenségét nevezi meg. A szellemhívó szó
az inuit (eszkimó) angekok, dán ndemaner kifejezés pontos fordítása, régi magyar
áldozár (áldozópap) szavunk pedig itt az azték és inka vallási specialistára
utal. A kötet ennek megfelelően tagolódik három egy inuit, egy azték és egy inka
vallástörténeti részre. Az egyes részeket forrástani tanulmányok vezetik be,
melyek történeti-filológiai módszerrel ismertetik meg az olvasót a legfontosabb
vallástörténeti forrásszövegekkel. A forrástani bevezetést minden részben számos
rövidebb-hosszabb szemelvény követi a leírt forrásokból. Az inuit rész
kitüntetett témája a sámánság, de nem egy, részben igen korai szöveg szól a
segítő szellem (tornak), a taburendszer vagy a Tengeri Állatok Úrnője vallási
képzetéről. Az azték rész témája különösen az emberáldozat, de helyet kap
ezenkívül az azték panteon, az ünnepi naptár és a népi kozmogónia is. Az inka
rész főtémája a capac hocha nevű gyermekáldozat, de szinte ugyanekkora
hangsúllyal szerepel a guaca (istenszobor vagy természetfeletti hatóerővel
rendelkező természeti tárgy) képzete is. A források látni engedik a keresztény
misszionáriusok küzdelmét is az őslakos vallási hiedelemvilággal. Miután kevés
kivétellel minden fordítás az eredeti nyelvből készült, és a kötetet
történeti-filológiai jegyzetapparátus, valamint részletes bibliográfia kíséri,
ezért a Szellemhívók és áldozárok alkalmas segédeszköz lehet vallástudományi
kisebb mértékben amerikai egyháztörténeti és arktikus felfedezéstörténeti
témakörök főiskolai, egyetemi oktatásához is. A szerző filológus, filozófus,
történész, a Károli Gáspár Református Egyetem Szabadbölcsészet Tanszékének
oktatója.