Szerkesztette: Miskolczy Ambrus L?Harmattan Kiadó, 2016 1789-ben Brukenthal
Mihály, a fogarasi kerület biztosa körlevelet intézett mintegy húsz lelkészhez
és ebben választ kért arra, hogy milyen hiedelmek, babonás szokások, rítusok
élnek a nép körében. Három szász evangélikus, három magyar református, egy
unitárius magyar és egy görög katolikus román lelkész számolt be
tapasztalatairól. A kötet a 18. század végi népi mentalitás egyik eddig
legizgalmasabb dokumentuma. Nemcsak Erdély különböző nyelvű és eltérő felekezetű
népességének hiedelmeit mutatja be, hanem az értelmiségi gondolkodásra is fényt
vet, jelzi, hogy milyen mélyen tudtak behatolni lelkészek a népi
képzeletvilágba, és azt is láttatja, hogy külföldi tanulmányaik után milyen ?
olykor ellenséges ? közegbe kerültek Fogaras vidékén. Az előszó elsősorban
Brukenthal tevékenységét mutatja be: miként próbálta kortársainál jóval nagyobb
fogékonysággal bizonyos jelenségek (például a Horea-felkelés) indítékait
megismerni; a nagyszebeni szabadkőműves páhollyal a háttérben, amely Brukentahl
kezdeményezésének szellemi táptalaja volt. A kötet második fele tartalmazza
magát a kérdőívet: Michael von Brukenthal körkérdését, valamint a kérdéseket
megválaszoló Baló Bálint, Samuel Barbenius, Jacob Bayer, Michael Binder, Bodor
János, Ioan Halmaghi, Köpetzi Bodos Sámuel, továbbá Johann Gottfried Schenker
lelkészek válaszait, akik a parókiájuk illetve plébániájuk közösségében ismert
hiedelmek, az ott gyakorolt mágikus praktikák részletes, német, magyar vagy
latin nyelvű leírását adják. Mindezzel a szerző a művelődéstörténet,
vallástörténet, vagy a népi vallás és a hiedelmek kutatóinak, valamint a
felvilágosodás-kori mentalitás iránt érdeklődő művelt olvasónak egyaránt
páratlanul érdekes tudás- és olvasmányanyagot nyújt. Miskolczy Ambrus (sz. 1947)
Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, az ELTE Román Tanszékének vezetője.
Fő kutatási területei: az erdélyi magyar?román?szász együttélés története,
problémaköre, a mítoszteremtés eszmetörténete. E tematikában nagy számú
tanulmánya és több mint húsz könyve jelent meg, magyarul, angolul, románul és
más nyelveken. Néhány jelentős műve a legutolsók közül: Románok a történeti
Magyarországon (2005, angolul: 2008); Eposz és történelem. A Cigányiász avagy a
cigánykép és az önkép megjelenítése a magyar és román irodalomban (2008,
angolul: 2012); ?Tiszta forrás? felé... Közelítések Bartók Béla és a Cantata
profana világához (2011); Jozefinizmus Tündérországban. Erdély történeti
demográfiájának forrásai a XVIII. század második felében (2013); Cioran hosszú
kamaszkora ? avagy mi legyen a fasiszta múlttal? (2014); A Vasgárda 1927?1937
(2015); A bolygó zsidó Bécsben. Gustave d?Eichthal, Metternich és a magyar
kérdés 1836?1837-ben (2016).