Szerző: Alessandro Mari Lukácsi Margit fordításában, Láng Zsolt utószavával
L?Harmattan Kiadó, 2016 ? ?ahelyett hogy élnénk, csak remélünk ? Aninha nem
akarta magát megadni egy ilyen sorsnak? a José utáni sóvárgás és az azzal járó
örök aggodalom helyett úgy döntött, utánamegy.? Az 1840-es évek: Olaszország még
nem egységes nemzetállam, négy fiatal keresi a boldogabb jövőt: egy árva fiú,
akit szent együgyűsége gátol, egy kifinomult érzékekkel és intelligenciával
rendelkező nő, egy festő, aki könnyűvérű arisztokrata hölgyek portréit festi, és
Garibaldi ezredes, az érzéki Aninha szerelmes tekintetével láttatva. Alessando
Mari nagyívű regényt ír a fiatalságról. A test, az elme, egy nemzet
fiatalságáról. Egy nagyszabású népi történelmet. A szerzőről: Alessandro Mari
(1980) Milánóban él. Kiadói lektorként és ghostwriterként dolgozott, Thomas
Pynchonről írta a disszertációját, jelenleg fordít és néhány országos napilap
kulturális rovatának munkatársa. Írói pályáját a Troppo umana speranza (Nagyon
is emberi remény, Feltrinelli, 2011) című regénnyel kezdte, amellyel más fontos
díjak mellett 2011-ben elnyerte a Viareggio Rčpaci-díjat, kedvező fogadtatásra
talált a kritikusok és a közönség körében egyaránt. Azóta egy újabb regénye és
egy gyerekkönyve is megjelent a Feltrinelli kiadónál.