Szerzők: Joan Margarit, Francesc Parcerisas L?Harmattan Kiadó, 2015 Joan
Margarit és Francesc Parcerisas versei Déri Balázs fordításában. Joan Margarit
(1938) és Francesc Parcerisas (1944) a kortárs katalán irodalom meghatározó, sok
rangos irodalmi díjjal elismert, sok idegen nyelvre fordított alakjai.
Mindkettőt a spanyolországi rendszerváltás kora, az ún. ?70-esek nemzedékéhez
sorolják. Nyugdíjba vonulásukig mindketten egyetemi oktatók voltak: Margarit
mint az épületszerkezettani számítások tanszékvezető professzora, neves
építészmérnök, Parcerisas pedig mint a fordítástudományé, termékeny műfordító és
a katalán irodalmi élet szervezője, fontos intézmények vezetője. Költészetük
jelentős vonulata élményköltészet, a mindennapiságból, családi, utcai vagy
szakmai élményekből, akár látszólagos semmiségekből indul ki; a figyelmes
szemlélődés és a komoly reflexió párlata a szelíden melankolikus gondolatiság,
bár ennek vonalvezetése különösen az idők haladtával különbözik egymástól:
Margarit a néha a populárisig letisztult egyszerűség, Parcerisas viszont a
nemegyszer kriptikus összetettség irányába különbözik el saját korábbi hangjától
is. Mindketten fontos verseket írtak gyermekeikről, s mindketten mediterrán
emberek, ?görögök?, a görög mitológia újramesélése ? a kortárs katalán
költészetre nagy hatást gyakorló Kavafiszhoz hasonlóan ? természetes gesztusuk.
A kötet mindkét költőtől közel azonos számú (56-55) verset tartalmaz azon
kötetektől kezdve, ahonnan a kritika és maguk a szerzők saját költői hangjuk
megtalálását számítják, egészen a 2014-es évig.