Szerző: Szabó Andrea L?Harmattan Kiadó, 2015 A szerző kötetében a XX. század
második felének két nagy gazdasági válságát, a rendszerváltáshoz köthető
transzformációs recessziót, és az 5. Kondratyev-ciklus leszálló ágát jelentő
2008?2010-es világgazdasági válságot hasonlítja össze, illetve ezek hazai
vonatkozásait kutatja. Mindkét időszakban kiemelten foglalkozik a
munkanélküliség gazdasági és társadalmi következményeivel, és az állam
legnépszerűbb beavatkozási eszközével, a közfoglalkoztatás rendszerével. Arra
keresi a választ, hogyan fejlődött a közfoglalkoztatás eszköztára az elmúlt két
évtized során, a programok alakításakor milyen alapelvek érvényesültek, és
hatásuk mennyire tekinthető anticiklikusnak. A kötet az elméleti áttekintést
követően két empirikus kutatás eredményeit tárgyalja. A 90-es évek gyakorlatából
a Debreceni Önkormányzat Szociális Irodájának Foglalkoztatási Csoportja által
szervezett közhasznú program és a Tücsökzene 98? elnevezésű közmunka program
elemzésére kerül sor. A legutóbbi válság időszakából az ?Út a
munkához?elnevezésű országos közcélú programot, és a Hajdúböszörményi
Önkormányzat Városüzemeltetési Intézmény és a Szociális Osztály által
megvalósított programot mutatja be. A szerző mindkét esetben a longitudinális
panelvizsgálat módszerét alkalmazta. Évekkel a programok befejezését követően
feltárta az egykori résztvevők jelenlegi munkaerő-piaci státuszát, s ennek
ismeretében vizsgálta a reintegrációt befolyásoló szociodemográfiai, endogén és
exogén feltételek hatását. A következtetései szerint a közfoglalkoztatás
eszköztárában nem lehet érdemi mennyiségi vagy minőségi fejlődést kimutatni a
vizsgált két évtized alatt. Kvalitatív és kvantitatív jellemzőit tekintve a
hazai foglalkoztatáspolitika ugyanazon megoldást kínálta egyre heterogénebb
célcsoportnak. Az érintettek a reintegráció helyett újabb közfoglalkoztatási
programokba kerültek, azaz ?beragadtak? az állami ellátórendszerbe és csak
minimális arányban jutottak vissza a nyílt munkaerőpiacra. Az esettanulmányok
azt is igazolják, hogy nem csupán a választott munkaerő-piaci eszköz, hanem a
programok megvalósításának módja is kiemelten fontos szerepet játszik a
résztvevők későbbi sikeres elhelyezkedésében. A hajdúböszörményi szerző
vidékfejlesztési agrármérnökként doktori tanulmányai során arra volt kíváncsi,
hogy a közfoglalkoztatási programok egykori és mai formái mennyiben segítenek a
válságciklusok miatt a munkaerőpiacról kiszorultaknak. Vajon ez a támogatott
foglalkoztatási forma egy ?szükséges rossz? megoldás, vagy a vizsgált célcsoport
egyetlen legális jövedelemszerzési lehetősége? A szerző által megkérdezett több
száz interjúalany arról mesélt, hogy vezet-e út vissza a legális munka világába,
vagy csak mondják?