Szerző: Llorenç Villalonga L?Harmattan Kiadó, 2014 LLORENÇ VILLALONGA (Palma de
Mallorca, 1897?1980) a modern katalán irodalom egyik nagy klasszikusa.
Legjelentősebb műve, az 1961-ben csonkítva, majd 1966-ban végleges változatban
megjelent és azóta tizenöt nyelvre lefordított Mallorcai udvarház, lírai képet
fest a sziget arisztokráciájának hanyatlásáról. Főhőse, Toni de Bearn
eladósodott birtokos, a XIX. század Spanyolországában él ugyan, de
gondolatvilágát a XVIII. századi francia felvilágosodás eszméi hatják át. A
racionalitásnak engedelmeskedve megkérdőjelezi a legszentebb hagyományokat,
köztük a tételes vallást, és tudomásul veszi, hogy a társadalmi hierarchia
addigi rendje leáldozóban van. Szkepticizmusában tagadja a jó és a rossz egymást
kizáró ellentétét, és ez a relativista életszemlélet gyakran szórakoztató, de
mindig elgondolkodtató szellemi és szerelmi kalandokba sodorja. Kalandjai,
amelyek elviszik az akkori Európa két fővárosába, Párizsba és Rómába, és amelyek
révén kapcsolatba kerül a szabadkőművesekkel csakúgy, mint XIII. Leó pápával,
paradox módon sosem kérdőjelezik meg ragaszkodását szülőföldjéhez és
feleségéhez. A már halott Toni de Bearn életútját a ház káplánja, a főhős
sejthetőleg vérszerinti fia írja le gyöngéd szeretettel és nem kevés
aggodalommal gazdája lelki üdvéért és kéziratban maradt emlékiratainak a
jövőjéért. A regény irodalmi értékein túlmenően a magyar olvasó bizonyára
érdekesnek találja majd azt az idilli Mallorca-képet, amelynek nem sok köze van
a mai, nyüzsgő turistaparadicsomhoz.