Goethe módszere és a strukturálódó megismerés Szerző: Zemplén Gábor Typotex
Kiadó, 2019 Johann Wolfgang von Goethe természettudományos szövegei sok
tudósgeneráció számára voltak inspirálóak, mára két vaskos kötet csak az
irodalomjegyzéke a tudományos munkáival foglalkozó műveknek. Igazi polihisztor,
akinek művei azóta is megosztják a tudósokat: vannak, akik magasztalják lágy
empirizmusát, szokatlan kutatásmódszertanát, vannak, akik már korában is elavult
és meghaladott, tudománytalan felfogást olvasnak ki soraiból. Lehetett-e Goethe
nagy tudós? Természettudományos munkáiról jóval gyakoribb a szélsőséges
vélemény, mint a visszafogott; a kötet egyik célja, hogy értelmezze ezt a
megosztó életművet, és általánosabban a véleménypolarizáció jelentőségét. A
monográfia Goethe csont- és növénytani publikációin túl az életmű leggyakrabban
vitatott szeletét, a színtani munkákat is vizsgálva mutatja be Goethe
participatív tudományát, az eredmények keletkezéstörténetét,a gondolatok
strukturálódását és a recepció ? gyakran különös ? mintázatait. Természettudósok
és bölcsészek is kedvvel forgathatják a szerző második, kutatásmódszertannal,
tudományfejlődéssel és nyelvi változással foglalkozóművét, amely a Newton
fiatalkori két kifejezését elemző Törékeny spektrum után az idős Goethe két
kifejezését vizsgálja a Fokozódó polaritás lapjain. A kötet adatai: Formátum:
B/5 Megjelenés éve: 2019 Terjedelem: 240 oldal