Szerző: Vlagyimir Szorokin Fordító: M. Nagy Miklós Gondolat Kiadó, 2019 ? Aki a
feneke tisztaságával henceg ? folytatta Bobrova, mint aki meg se hallotta őket
?, az csal. ? Úgy bizony, csal! Ide a rozsdás bökőt! ? adott igazat neki Bobrov.
? Már hogy miben csal? ? érdeklődött Viktor Lvovics. ? Hát abban, hogy minden
bizonnyal az ilyen embernek a legpiszkosabb a feneke ? mondta Bobrova ügyészi
hanghordozással, és mindenkit sorban végigmért kicsi, szürkészöld szemével.
Jevgenyija Leonyidovna megtörölte a száját a szalvétával, és felállt. ? Hát, jó,
Lidocska, ti akartátok. Zajosan félretolta a székét, megfordult, egyetlen
mozdulattal felhajtotta kockás gyapjúszoknyáját, melynek zöldes-ezüstös
selyembélése volt, letolta a szürke gyapjúbugyogót és a harisnyanadrágot. A
harisnyanadrág alatt kicsi, fekete csipkebugyi volt. Jevgenyija Leonyidovna
határozottan beléakasztotta a két hüvelykujját, és azt is letolta, hogy csak úgy
reccsent. Miközben a derekán tartotta a felhajtott szoknyáját, visszalépett az
asztalhoz, és majdhogynem ráülve a tányérjára széles fenekével, megfogta a
farpofáit, szétfeszítette őket, és előrehajolt. ? Gyönyörködjetek! Egy
fiatalember egy isten háta mögötti orosz vasút állomáson találkozik egy különös
férfivel ? talán magával az ördöggel ?, aki megosztja vele a Vörös tér alatt
rejtőző piramis titkát. A Fehér négyzet című talkshow résztvevői egy újonnan
kikísérletezett drogot kapnak, aminek következtében némileg elfajulnak az
események. A költőnőt rajongója csak úgy tudná meghódítani, ha képes volna egy
olyan verssort idézni a 20. századi orosz költészet nagyjaitól, amelyre az nem
tud megfelelni. Egy orosz katona felkeresi hegyi menedékében a csodatévő
sztarecet, hogy megkérje, változtassa vissza a kristálycukorrá vált
atomtölteteket. Számos regény után első ízben találkozhat a magyar olvasó
Vlagyimir Szorokin novelláival. E hosszabb-rövidebb írások ugyanúgy magukon
viselik a jellegzetes szorokini stílusjegyeket, mint a regények, s némelyikük
ugyanabban a sosemvolt, de nagyon is valóságos Oroszországban játszódik, amelyet
már jól ismerhetünk a szerző más szövegeiből. Valamennyire jellemző az a
bravúros könnyedség, amivel a kristálytiszta klasszikus orosz prózaszöveg fokról
fokra utat enged az abszurd vagy naturalisztikus motívumoknak és a szerző
lenyűgöző látomásainak. A kötetünkben olvasható válogatás különlegessége, hogy
azt maga a szerző állította össze a magyar kiadás számára az elmúlt években írt
rövidprózai műveiből. Vlagyimir Szorokin (1955) a kortárs orosz irodalom
meghatározó alakja. Egy Moszkva melletti kisvárosban született, végzettsége
szerint mérnök. Eleinte könyveket tervezett és illusztrált, majd a nyolcvanas
években íróként az orosz underground jellegzetes alakja lett. Írásai 1989-ig nem
jelenhettek meg hazájában, első regényét egy párizsi emigráns kiadó publikálta.
Kezdetben a szexualitást és az erőszakot a maga nyerseségében megjelenítő
műveivel keltett feltűnést. Később stílusa valamelyest szelídült, regényeinek
világa ? a putyini Oroszország valóságától is inspirálva ? társadalomkritikai
nézőponttal gazdagodott. Mindig fontos számára a klasszikus orosz próza
öröksége, amelyet persze előszeretettel és nagy írói bravúrral forgat ki. Az
általa elképzelt, a jelen tükreként és a múlt visszatéréseként egyaránt
olvasható jövőbeli világo( ka)t iróniával, sok humorral, némi naturalizmussal, s
mindig a csakis rá jellemző élőnyelv segítségével jeleníti meg. Szorokin eddigi
tizenkét regénye mellett számos novellát, több drámát, filmforgatókönyvet, sőt
operalibrettót írt. Regényeit, köztük A jég-trilógiát (2002?2005) világszerte
több mint harminc nyelvre fordították le. A kötet adatai: Kötés: kartonált
Megjelenés éve: 2019 Terjedelem: 202 oldal