Szerző: Mekis D. János Gondolat Kiadó, 2015 Személyes irodalom, epikai
hagyomány. Vajon van-e ellentmondás e két szempont között? Könyvemmel azt
igyekszem bizonyítani, hogy nincsen, legfeljebb termékeny feszültség. Az én
személyes közlései az önéletrajzi és önírás típusú megnyilatkozások körében
egyszerre magánjellegű és nyilvános, saját és idegen, egyedi és közösségi
dokumentumokként állnak elénk: élettörténeti narratívák, írásban megformált
emlékezések, melyek az emlékeknek és egyszersmind az emlékezetnek is
reprezentációi. Mindez személyes, ám ha a reprezentáció technikájáról beszélünk,
akkor egyszerre túllépünk a személyesen: a prózapoétika feltételrendszere felé.
Ennek létmódja pedig alapvetően történeti. Az elbeszélés hagyományvilágának
esztétikai valóságában, mindenkori ?használattörténetében? létesülés és
folytatás, irodalmi példa és ellenbeszéd találkozik. E dinamikában az önéletírás
legsajátabb egyediségei a személyiség jeleként, de az irodalmiság jeleként is
működésbe lépnek. Irányok és hagyományvonalak jönnek létre, versengő és
kereszteződő mintázatokkal, műfajtörténeti tekintetben egymást folytató
önéletrajzokkal. Mindez idővel monolit struktúrák létrejöttéhez és gépies
mintakövetéshez is vezethetne, mely az utánzás révén végképp kiküszöböli az
egyediség személyiségfeltáró reménységét; az alapító szövegeket pedig
visszamenőleg is megfosztja az autentikus megnyilvánítás esélyétől. Olykor talán
valóban ez történik ? könyvem azonban jellemzően nem ilyen szövegekkel és
hagyományvonalakkal foglalkozik. A kötet adatai: Kötés: Kartonált Megjelenés
éve: 2015 Terjedelem: 154 oldal