Szerző: József Attila Kossuth Kiadó, 2019 ?Csodagyereknek tartottak, pedig csak
árva voltam? ? írta később önéletrajzában József Attila, aki 1922 decemberében
adta ki első önálló verseskötetét, a Szépség koldusát, egy szegedi
nyomdász-kiadó vállalkozásában, összesen háromszáz példányban. A tizenhét éves
diák nem akármilyen indulást tudhat magáénak: a kötethez Juhász Gyula írt
előszót, az ifjú szerzőt ?Isten kegyelméből való költő?-ként ajánlva az olvasók
figyelmébe. Már Fejtő Ferenc hangsúlyozta, hogy József Attila nagyon korán, de
nem azonnal találta meg a hangját. A Szépség koldusa még az érzelmi
forrongásainak korszakát élő fiatalembert mutatja. A formákat korához képest már
biztosan kezeli, de versein erősen érződik a Nyugat költőinek, Adynak,
Kosztolányinak és különösen Juhász Gyulának a hatása. József Attila már
tökéletesen tisztában van a versindítás jelentőségével; igen erőteljesek a
felütései: ?Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / Hogy melegednének az emberek?
(Tél, 1922), ?Fuldoklik már a széternyedt szoba? (Nyári délután a szobában,
1922). A következő években még sokáig ír verseket a nyugatosok modorában is, de
hamarosan ráeszmél, hogy ő mégsem azonos a ?szépség koldusá?-val, s a nyugtalan
önkeresés időszaka következik. A kötet Tverdota György kísérő tanulmányával
jelenik meg. A kötet adatai: Formátum: 135 x 198 mm Megjelenés éve: 2019
Terjedelem: 48 oldal