Szerző: Horia Ursu Noran Libro, 2017 Bécstől keletre, Bukaresttől nyugatra, egy
erdélyi kisvárosban, Végaknán vagyunk, ahol a Monarchia visszhangjai lassan
elhalnak a rendszerváltás utáni átmeneti korszak tipikus alakjainak lelkében és
életében. 1995 decemberének végén, a szocializmusból kapitalizmusba botladozó
korszak határán az emberek már nyugodtan elmehetnek és el is mennek, a
visszatérők és maradók egymás szemében is a vesztesek táborát gyarapítják.
Végakna mindenekelőtt az elfeledett vagy mellőzött Erdély, amiről lassan már
csak az előítéletek és közhelyek szókészletével tudunk beszélni. A fiktív
városban Nagybánya, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben, Gyulafehérvár,
Marosújvár és Nagyenyed utcáit, tereit, intézményeit, temetőit (!) ismerjük fel.
A város régi, birodalmi fénye az idősek visszaemlékezéseiből és a fiatalok
álmodozásaiból sejlik fel. A mindenki által Karolina térként azonosított
városközpont volt már Ferenc Ferdinánd tér, majd Augusztus 23-a tér, jelenleg
pedig a Nemzeti Megbékélés Tere nevet viseli. Az egykor színes - multikulti -
városra előbb a kommunizmus szürkesége borult, a rendszerváltás utáni
kivándorlás pedig elhozta a végső sivárságot; egyre több űrnek kell emléket
állítani - a városvezetés kis réztáblákkal jelöli a germán űr és a zsidó űr
helyét. A perifériára szorult és alkonyba borult városban a halogatás az
egyetlen érvényes életforma.