Szerző: Parti Nagy Lajos Magvető, 2015 Mint azt a kötet címéből is láthatni,
alanti drámák átiratok, jelentsen ez bármit a szó szűkebb vagy tágabb
értelmében. Annyi biztos, nem fordítások és nem is saját művek. Nem fordítások,
hisz műfordító nem húzhat a gondjaira bízott szövegből, pláne nem írhat bele,
nem mehet a jelenettel tovább sem a kedve, sem az eredeti mű logikája szerint,
nem írhatja, sőt radikálisan nem is hangolhatja át, prózából nem csinálhat
verset és fordítva. Hiába, a gúzs az gúzs, a műfaj kötöttfogású. Viszont saját
műnek sem ildomos mondani alábbiakat, hisz a cselekmény, a szereplők karaktere
és rendszere nem az átirnok, jelen esetben nem az én találmányom hogy mennyire
Molire-é, az egy másik és minden fülszövegtől messze vezető kérdés. Meg kell
mondjam, én eléggé sajátként gondolok minden átiratomra, mondván, ha maguk a
művek nem is, a szöveg az enyém. A magyar szöveg nemcsak nyelvileg, hanem,
remélem, szemléletileg is. (Parti Nagy Lajos)