Szerző: Sudár Balázs Helikon Kiadó, 2015 A magyarság ? mint bármely más nép ?
korai története homályba vész. Amióta hazánkban történelmet írnak, a múlt
avatott és kevésbé avatott, tudományos felkészültségű vagy éppen művészi
ihletésű búvárai számtalan eszközzel próbáltak már ezen időszak közelébe
férkőzni. Kevés sikerrel ? históriánk kezdeti szakasza makacsul ellenáll a
megismerésnek. Olyan ez, mint a születés: újra és újra megünnepeljük a napját,
gondosan számon tartjuk, mégsem emlékszünk rá. Talán mások ? szüleink, idősebb
ismerőseink ? elbeszéléseiből tudunk róla egyet s mást, már ha van, aki
meséljen. És amit mondanak: vagy elhisszük, vagy nem. A történetek másokról is
elhangozhattak, ki is színezhették őket. Ki tudja. A magyarság kezdeteiről
számos tudomány fogalmaz meg véleményt a maga eszközeivel. A régész tárgyi
emlékeket keres, a nyelvész nyelvek közötti összefüggéseket kutat, a történész
újabb források után nyomoz, a meglévőket pedig megpróbálja jobban megérteni. Más
történeti korok kutatása során esetleg dolgozhatnak külön is, egy nép
őstörténete esetében azonban együtt kell működniük. Az őstörténet olyan, mint
egy színes szalag: mindenféle fonalra ? ismeretre ? szükség van hozzá. A
különböző tudományágak persze különböző fajtájú eredményeket szállítanak, s ezek
másképpen használhatók fel a múlt megismeréséhez. A kiásott koponyák nem
beszélnek, nem árulják el, hogy egykori gazdájuk milyen nyelven társalgott,
kihez-mihez tartozónak vallotta magát. A nyelvemlékekből kikövetkeztetett
korábbi szóalakokat nagyon nehéz térhez és időhöz kötni. A történeti források
esetében pedig mindig felmerül a kérdés: ki, mikor és miért írta le őket. Ennek
függvényében ugyanis a kérdéses szöveg értelme akár az ellenkezőjébe is
fordulhat. Hasonló kérdéseket vetnek fel a többi tudomány ? az embertan, a
genetika, a néprajz vagy a zenetörténet ? eredményei is. Ha múltunk korai
szakaszát kutatjuk, bizonytalant kötünk össze bizonytalannal. Szükségképpen az
eredmény sem lehet bizonyos: ezért a rengeteg vita, ellentmondó elképzelés még a
tudományon belül is. A különféle tudományterületek nem azonos mélységig látnak
bele a múlt kútjába. Az embertan vagy a nyelvészet évezredekkel számol, a
régészet és a történelem inkább évszázadokban gondolkodik, forrásainak
függvényében. A magyarok esetében valamiféle, legalább valamelyest
valószínűsíthető történetet csak a 9. század közepétől lehet elmesélni, ennél
korábban legfeljebb egyes elemek, vonulatok látszanak, de a közösség története
nem. Kötetünk tehát ezt az időszakot veszi célba, a honfoglalás előtti száz
évet. Ahogyan már előző kötetünkben is tettük, messziről indulunk. Könyvünk
első, nagyobbik fele azt a környezetet tekinti át, amelyben a magyarok 9.
századi története is zajlott: Kelet-Európát. Külön-külön ismerkedünk meg Bizánc
és Kazária történetével, a bolgárok, a szlávok vagy a finnugor nyelvű népek
vándorlásával. Ebbe az áttekintésbe helyezzük bele azután azt az alig maroknyi
történeti információt, amely a magyarokra vonatkozik. Itt és most elsősorban a
történelem folyására irányítjuk figyelmünket, nem foglalkozunk részletesebben
mondáinkkal, a vallástörténeti kérdésekkel, elődeink harcmodorával vagy
életmódjával sem: ezek következő köteteink témái lesznek. A kötet adatai:
Formátum: 163 * 204 mm Megjelenés éve: 2015 Terjedelem: 188 oldal