József Attila illusztrált versei Dr. Tóth Rózsa tollrajzaival Szerző: József
Attila OSKAR Kiadó, 2002 Meglepően kevés József Attila verseinek illusztrációval
gazdagított kötete. A Szegeden élő Tóth Rózsa - több diplomás
tanár-grafikusművész több mint félszáz tollrajza az általa kiszemelt versekhez
készített több mint félszáz művészi alkotás, amelyek az élmény melegét egyéni
felfogásban közvetítő ihletések társításából formálódott. A kezünkben lévő kis
kötet ezeket az illusztrációkat mutatja be. Nem törekszik teljességre. Népszerű
és kevésbé ismert, rövid költemények füzére olvasható a lapokon, követve az
időrendet. A választást alapvetően a rajzok eredetisége, minősége határozta meg.
Szándékaink szerint igyekeztünk az írott és rajzolt művek harmonikus
egyenrangúságához közelíteni. Tóth Rózsa József Attila-interpretációi
vitathatatlanul a szecesszió formajegyeihez nyúlnak vissza. Alapvető elemük a
papíron nagy lendülettel hullámzó-szárnyaló vonal. Csupán a metsződések zárt
mezőiben helyez el egy-egy fekete foltot feszültségnövelő késztetésből.
Megkísérli a szimbólumok nyelvére fordítani, játszi kavargásba rejteni a vers
tárgyiasult motívumait. A narratív elemeket mégsem kerülheti meg, de e kettősség
nem válik kárára rajzainak. Az elvont jelek közé ékelt sejtelmes figurák, fák,
tárgyak a röghöz kötöttséget, a magasba ívelő, nyújtózó vonalak valami kitörési
szándékot, elvágyódást sejtetnek. Kompozíciói nyitottak, álomszerűek, légiesnek
mutatkoznak, rendelkeznek azzal a többlettel, amit joggal várunk el az önálló, a
mély átélést segítő művészi illusztrációktól A kötet adatai: Formátum:
130x205x10 mm Kötés: választható Megjelenés éve: 2002 Terjedelem: 176 oldal
Tartalomjegyzék: De szeretnék gazdag lenni.... (Kedves Jocó) Szeretném, ha
vadalmafa lennék... A földön semi nem örök...(Az örök elmúlás) Bennem
betöltetlen szomorúság tátong... (Nem tudunk élni) A gép megállt... (Éhség) Már
félig készen, büszkén áll a fal... (Holttest az uccán) Lopók között
szegényember... Nem én kiáltok... Ha az Isten íródiák volna... (Aki szegény, az
a legszegényebb) Kertész leszek, fát nevelek... Szegényember, hogy adod a
bölcsőt... (Szegényember balladája) Dolgaim elől rejtegetlek... (Istenem) Én az
Istenem ugy szeretem... (Isten) Nincsen apám, se anyám... (Tiszta szívvel) Mikor
az uccán átment a kedves... Mikor a szeretők veszekednek... (Dalocska) Ezt a
széket odább tolni... (Ülni, állni, ölni, halni) Áldalak búval, vigalommal...
Vidám és jó volt s tán konok... (József Attila) Holott náddal ringat...
(Ringató) Elefánt voltam, jámbor és szegény... (Medáliák) Klárisok a nyakadon...
(Klárisok) Állok, lábamnál tócsa nő... (Esik) Vágom a fát hűvös halomba...
(Favágó) Adjonisten, jézusunk, Jézusunk... (Betlehemi királyok) Aranyos lapály,
gólyahír... (Nyár) A bögrét két kezébe fogta... (Anyám) Forgolódnak a tőkés
birodalmak... (Munkások) Fürtös, láncos, táncos, nyalka... (Medvetánc) A
mellékudvarból a fény... (Külvárosi éj) ; A város peremén, ahol élek... Füstöl a
víz. lóg a káka... (Holt vidék) Mondd, mit érlel... Ritkás erdő alatt... Mint
ólmos ég alatt lecsapódva, telten... (Elégia) Itt ülök csillámló sziklafalon...
(Óda) Lassan, tűnődve... (Reménytelenül) Vas-színű égboltban... Ne hadd el
magad, öregem... (Vigasz) Légy fegyelmezett... (Téli éjszaka) Földtől eloldja az
eget... (Eszmélet) Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott... (Levegőt) Mint
egy tányér krumplipaprikás... (Falu) Már egy hete csak a mamára.... (Mama)
Lehunyja kék szemét az ég... (Altató) Harminchat fokos lázban égek mindig...
(Kései sirató) A rakodópart alsó kövén ültem... (A Dunánál) Jaj. szeressetek
szilajon... (Kiáltozás) A pályaudvar hídja még remeg... (Kirakják a fát) Fosztja
az ősz a fákat, hűvösödik már... (Judit) Ijessz meg engem. Istenem... (Bukj föl
az árból) Én, ki emberként vagyok, élve. boldog? Karóval jöttél, nem virággal...
Ime. hát megleltem hazámat... Az éjjel hazafelé mentem... (Hazám) Roskad a kásás
hó csererészget a bádogeresz... Most azon muszáj elmerengnem... (Flórának) Mint
gyermek, aki már... (Thomas Mann üdvözlése) Szól a telefon, fáj a hír...
(Meghalt Juhász Gyula) Csak az olvassa versemet... Nem emel föl már senki sem...
Tudod, hogy nincs bocsánat... Harminckét éves lettem én... (Születésnapomra)
Költő vagyok - mit érdekelne... (Ars poetica) Talán eltűnök hirtelen....