Kőrösi Zoltán novellái arról beszélnek, hogy az élet és a labdarúgás között
roppant sok a hasonlóság. A különbség olykor legfeljebb annyi, hogy az egyikben
világosabban fel vannak festve az oldalvonalak, és többé-kevésbé azt is lehet
sejteni, hogy a bíró mikor fújja le a ... Folytatás ?? meccset. És aki próbálta
már, az tudja, hogy kilencven perc alatt nemcsak a létezésről, hitről,
filozófiáról lehet nagyon sokat tanulni a fekete salakon vagy zöld füvön, hanem
az irodalomról és a történetírásról is. Mint ahogyan olvasás közben is focizik
az ember... Kőrösi új kötetében 42 novella rajzol ívet a pályák (salakos és
füves terek) világától a metaforikussá emelődő, és persze az életutat
megjelenítő két félidőig. Ezek a futballélmények, ezek a meccsek korántsem csak
a fociról szólnak, hanem arról az országról, amit Magyarországnak nevezünk. A
kötet szövegeihez egy-egy fotográfia is járul: kisgyermekek és asszonyok,
férfiak, idősebbek és fiatalok, focisták és nem focisták. Burger Barna képei
így, együtt képi értelemben is saját történetet írnak: egy futballszerű,
allegorikus magyar legendát.