Dani felkavaró mondatokat hall az iskolában. Kevés vagy, mint Hitlerben a
jóindulat -- mondja egy osztálytársa. A kisfiú tudja, hogy zsidó, de ennél
többet sosem sikerült kihúznia a szüleiből. Kétségek között vánszorog haza,
próbálja megemészteni a hallottakat, még az internetet is segítségül hívja, de
amit ott talál, attól csak még jobban megijed és összezavarodik. Amikor az
osztálytársai kihagyják a focimeccsből, Dani végképp elkeseredik. Aztán
megismerkedik a barátja idős nagypapájával, és a bácsi mesélni kezd a
gyerekkoráról és 1944-ről... Mikor kezdhetünk a holokausztról beszélni a
gyerekekkel? Hogyan közelítsünk meg egy ilyen érzékeny témát, hogy ők is be
tudják fogadni? A könyvbeli Dani legnagyobb nehézsége az, hogy a felnőttek
konokul hallgatnak. Igaz Dóra ezzel az gyengéd és okos regénnyel segít abban,
hogy a gyerekek elindulhassanak a megértés felé. Beszéljünk róla, hogy
mindenkinek könnyebb legyen!