Szerző: Karl-Dietrich Wolff Kiadó: Vagabund kiadó Nyelv: magyar Kiadás éve: 2016
ISBN: 9789632901749 Kötésmód: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT Oldalszám: 203 oldal
Méret [mm]: 130 x 195 x 14 A náci Németország hadviselési elve a minőségi
hadviselés volt, ami azt jelenti, hogy kevesebb, de jobb minőségű egységgel is
lehet háborút nyerni, éppen ezért a németek rengeteg új technikai újítást
vezettek be minden fegyvernemben, kiemelkedően a többi országokhoz képest. A
Harmadik Birodalom tudósai a háborút ugyan nem tudták megnyerni, de a világot
alaposan megváltoztatták. Ha a tényeket vizsgáljuk, nem kevés igazság van ebben
az állításban, hiszen a második világháborút követő haditechnikai forradalom
alapját javarészt azok a kutatások és megvalósult eszközök képezték, melyek
jelentős részét 1930 és 1945 között, Németországban alkották meg. Ma is, több
mint hat évtizeddel a második világháború befejezése után, még mindig napvilágot
látnak olyan információk, melyek egyértelművé teszik, hogy korunk hadi- és
űr-technikájának legtöbb alapötlete és kezdetleges formája 1933 és 1945 között
keletkezett a nácik uralta Németországban. Ezeket a fegyvereket és eszközöket a
háború győztesei birtokba vették, alkalmazták, majd az évek során
továbbfejlesztették. A Harmadik Birodalom mérnökeire ugyanúgy voltak jellemzőek
a megalomániás törekvések, mint a vezetőkre. Nemegyszer alkottak olyan
fegyvereket, melyek egyszerre voltak technikai kuriózumok, haditechnikai csodák
és egyben tökéletesen hasznavehetetlen, alacsony harcászati értékkel bíró
acélmonstrumok. Ezek kétségtelenül elsöprő tűzerővel bírtak, sebészeti
precizitással működtek, csak olyan sokba kerültek, hogy többet ért volna inkább
a jól bevált, már létező fegyvereket továbbfejleszteni, vagy többet gyártani
belőlük. A német mérnöki tudás számtalan kimagaslót alkotott a második
világháború idején. A fegyvercsodákat Hitler nevéhez szokták kötni, pedig a
legtöbb csodafegyver elkészítését, időben való harctéri bevetését éppen ő
akadályozta meg.