Demszky Gábor megírta testi-szellemi családfájának egyik erős ágát. Ő maga
szociografikus családtörténetnek nevezi ezt a szabálytalan, de érdekes munkát.
Kalandos tényregénynek is beillik, a tények ebben a könyvben tiszteletben
tartott tények. Az anyag, kisemberek vadkeleti kalandozása a múlt század
forradalmas elején magában is regényes: hogyan vetődnek felvidéki soknemzetiségű
szerencse- és igazságkeresők kirgizföldre. Az ember azt hiszi, hogy meglovagolja
a történelmet, de leginkább csak vele packáznak a vak erők, közben azonban
itt-ott némi boldogság is akad. Ifjúkora óta ismerem a szerzőt, és tudom, hogy
sok arca van, egyik az idealista és éles szemű vagány, az akció embere, aki meg
tudja jegyezni a személyeket és az adatokat, és íme az alapos, gondos és
invenciózus könyvíró, aki tud az ő különös felmenőire testvéri megértéssel
nézni, és akkurátusan megszerkeszti a jegyzetapparátust. Hogy földalatti kiadó,
polgármester, távlovagló, a szebbik nem csodálója, hagyján, de hogy még egy
olyan bonyolult esetnek, mint amilyen ő, a nagyapja, a bácsikái és a nénikéi
együtt is ilyen türelmes és empatikus tanulmányozója legyen, örömteljes
elismerésre késztet. (Konrád György)