François Villon ? A Nagy Testamentum Francois Villon, a középkori francia
költészet fenegyereke, életének egyik legfontosabb és legismertebb alkotása ?A
Nagy Testamentum? (Le Grand Testament, 1461), mely a ballada, rondó és más
versek formájában egyszerre bűnbánó, lázadó, ironikus és mélyen emberi. Ez a mű
nem csupán költői önvallomás, hanem korának társadalmi látlelete is, amelyben
Villon szarkasztikus humorral, mégis lírai érzékenységgel tekint vissza sorsára.
A Nagy Testamentum különleges helyet foglal el az irodalomtörténetben: egy költő
végrendelete, aki sem vagyont, sem rangot nem hagy hátra ? csak szavaiban él
tovább. A műben Villon fiktív örökséget osztogat kurváknak, kocsmárosoknak,
barátoknak és ellenségeknek, miközben keserédes módon számol be szerelmi
csalódásairól, börtönélményeiről, a halállal való szembenézésről és a
mulandóságról. A szöveg középkori nyelvezete és formája ellenére meglepően
modern témákat tárgyal: szabadságvágy, társadalmi igazságtalanság, erkölcsi
kérdések és az egyén küzdelme a hatalommal szemben. Villon költészete nem ismer
tabukat ? épp ez teszi máig izgalmassá. Több magyar fordítása is született,
Rónay György klasszikusan hű tolmácsolása mellett Faludy György parafrázisa új
életre keltette a szöveget a 20. századi magyar irodalomban is, sőt, irodalmi
szenzációvá tette Villont a hazai olvasóközönség körében is. Miért érdemes
elolvasni? Egy korszakalkotó költő halhatatlan műve ? kendőzetlen őszinteséggel.
Villon szókimondó, olykor kegyetlen, mégis megrendítő lírája ma is érvényes
kérdéseket vet fel. Az irodalom és történelem iránt érdeklődők számára
kihagyhatatlan alkotás. Faludy György fordítása különösen élvezetes, ironikus és
modern felfogásban mutatja be Villon világát. Ajánlott azoknak, akik: mélyebb
irodalmi élményre vágynak, érdeklődnek a középkori francia költészet vagy az
európai kultúrtörténet iránt, szeretik a lázadó, formabontó alkotókat,
elmélyülnének a lét és elmúlás kérdéseiben, mégis szórakoztató, szellemes módon.