Ez volt az a nyár, 1992 nyara, amelyet annyira vártunk Adival. Végre be akartuk
fejezni az általános iskolát, be akartuk tölteni a tizenötöt, és szórakozni
akartunk. Azt terveztem, hogy megtanulok vezetni, hogy Nenóval mint utassal és
oktatóval a kocsiban felvághassak Nina előtt. Hiszen végre haza kellett térnie.
Apa pedig élvezhette volna a megszolgált nyugdíjat. Erre most, amikor végre
beköszöntött a nyár, itt álltunk mindannyian apa, Neno, én, Adi az apjával meg a
bátyjával húsz másik férfi társaságában, hátratett kézzel, arccal egy falhoz
állítva, és arra vártunk, hogy lelőjenek. 1992 nyara, Bosznia. Emir 14 éves, és
alig várja, hogy testvére hazatérjen az egyetemről, megtanítsa vezetni, és ő
belevethesse magát a kamaszok lázas szerelmi és társadalmi életébe. Mindene a
zene, előtte az élet. De végül minden másként alakul. Családjával együtt
menekülniük kell szülővárosukból, és végül a horvát tengerpart egyik régi
pártüdülőjében, más menekültek társaságában töltik a nyarat. Az egykori pártelit
kényelmét szolgáló épületek már levedlették korábbi pompájukat, de Emir számára
örökre ez lesz serdülőkora színhelye: itt talál rá az első szerelem, és itt érik
első szexuális élményei. És ezen a nyáron veszíti testvérét szem elől, állítják
először kivégzőosztag elé, és nyer bepillantást a felnőttek világába. Alen
Me?kovi? felkavaró alapossággal mutatja be a kilencvenes évek háborújának nyers
valóságát, melybe a tébolyult nacionalizmus taszította a Balkán népeit. De
mindeközben mélyen önéletrajzi ihletésű hőse, Emir, sosem veszíti szem elől,
hogy a legfontosabb az életben mégis maga az élet: a fiatalság, a zene és a
szerelem. ALEN ME?KOVI? 1977-ben Boszniában, az egykori Jugoszlávia területén
született, 1994 óta Dániában él. Az először 2011-ben megjelent Ukulele jam című
regényét máig kilenc nyelvre fordították le, és Enmandstelt (Egyszemélyes sátor)
címmel írott folytatása 2016-ban jelent meg a dán Gyldendal kiadónál.