Amikor 1839 nyarán egy húsz éves fiatalember - jogi tanulmányainak bevégzése
után - elindult Németország felé, aligha gondolt arra, hogy a szülei
támogatásával néhány hónapra tervezett tanulmányútjáról kereken egy évtized
múlva tér vissza, és olyan távoli tájakat fog bejárni, ahol előtte még európai
ember nem fordult meg. Arról sem álmodhatott, hogy néhány évvel később
megválasztják a Magyar Tudományos Akadémia tagjának, hogy az általa személyesen
nem is ismert honi tudósok róla elnevezett társaságot hoznak létre és nevét
viselő albumot jelentetnek meg. Noha már gyermekkorától rendkívül szomjazott a
hírnévre, elutazásakor a világlátáson kívül semmi határozott szándék nem
vezette. Gimnáziumi évei alatt egyik tanára ugyan olthatatlan érdeklődést
lobbantott fel benne az őstörténet iránt; édesapja, a zirci apátság ügyvédje
mégis a józan és biztos megélhetést nyújtó jogi pályát jelölte ki számára. A
reformkor nemzeti felbuzdulásának hatása alatt álló ifjú azonban legcsekélyebb
kedvet sem érzett arra, hogy tehetségét a táblabírák Magyarországának valamelyik
vármegyei hivatalában eltemesse. Ez az ifjú Reguly Antal, aki éppen abban az
esztendőben született, amikor Kőrösi Csoma Sándor útra kelt Keletnek, hogy
felkutassa Belső-Ázsiában a magyarok őshazáját. És negyedszázad múltán ővele
robog az Uralon túli végeláthatatlan hómezőkön a bérelt szán, hogy végigjárja a
szibériai nyelvrokonok lakóhelyét, hogy szinte az utolsó órában - az orosz
kolonizációt megelőzve - felgyűjtse nyelvüket és folklórjukat, kutassa ősi
kultúrájukat. Ez okon már életében Észak Kőrösi Csomája névvel illették, nem is
gondolván, hogy mennyire hasonló sorsot jelöl ezen elismerés. Felbecsülhetetlen
tudományos értékű gyűjtött anyagának számottevő része még mindig érintetlenül
hever a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában, a hazai fotótörténet kezdetét
megkoronázó közel száz fényképfelvételének üveglemezei máig nem kerültek elő,
kutatásaiból az idestova negyedszáz kötetre rúgó szövegközlések mind halála után
láthattak napvilágot. Rendhagyó életútjának drámai ellentéteként való felfogása
pedig - noha az első búcsúbeszédek költői túlzásából ered -, a mai napig kísért
nemcsak a népszerűsítő, hanem a tudományos feldolgozásokban is. Tartalom
Bevezetés 5 Úti jegyzetek 1838 25 Calendarium 1857 48 Népismei jegyzetek 52
Anthropológiai jegyzetek 82 A palóczok ethnographiája 142 Irodalom 169 Fényképek
173 Aufzeichnungen aus Ungarn 193 Notes on Hungary 196