Huszka Jenő még középiskolás sem volt, amikor már hegedűversennyel szerepelt az
árvízkárt szenvedett Szeged megsegítésére rendezett koncerten. Hangszeres
szólistaként tanult a Zeneakadémián is és lett Párizs egyik legnépszerűbb
zenekarának koncertmestere. Szülei kérésére azonban - amúgy mellékesen - jogot
is végzett. A szerencsés véletlen már első jogászéveiben olyan munkatárssal
ajándékozta meg, Martos Ferenccel, aki szenvedélyesen foglalkozott
operettlibrettókkal és könnyűműfajú versszövegekkel. Az ő ösztökélésére kezdett
el Huszka Jenő komponálgatni, s mindjárt első, egész estét betöltő műve
színpadot kapott és sikert aratott. Kritikusai már indulásakor főképp azért
dicsérték, mert művével végre magyar operett került azokra a deszkákra,
amelyeken eddig csak bécsi, párizsi, londoni stílusú daljátékok uralkodtak. E
műfaj művelése maradt mindvégig Huszka Jenő életcélja, ezt bizonyítja a Gül
babától és a Lili bárónőtől a pályazáró Szép Juhásznéig és a Szabadság,
szerelemig minden alkotása, amelyeknek a világ minden táján tízezrek tapsoltak.
A száz évvel ezelőtt Huszka Jenő sikerekben gazdag, színes pályafutására,
megkapóan tiszta emberségű életére özvegy, Arányi Mária emlékszik.