Az emberi személy nem elvont fogalomként létezik, hanem a másikhoz való
viszonyában, a másikat és önmagát pedig testként tapasztalja meg, mégpedig
férfiként vagy nőként. A férfi és a nő sem önmagában, hanem egymásra való
irányultságában létezik: egyenrangúságban és kölcsönösségben. Férfi és nő minden
más emberi szeretettől különböző, az életadás lehetőségét is magában hordozó
kapcsolata beteljesedhet a hitvesi szeretetközösségben, amelyben eredendően van
valami túlvilági, isteni, szent. A könyv első részében a férje helyett a halált
vállaló Alkéstis történetének drámai, filozófiai és képzőművészeti
értelmezéseinek segítségével vizsgálja a szerző a halált legyőző hitvesi
szeretet eszméjét, a házastársak síron túli összetartozásának reményét. A
második részben a nyugati házasságteológia kialakulását, az egyházatyák
vonatkozó munkásságát elemzi.