Fazekas Mihály 1765-ben született Debrecenben, Költői pályafutásának háttere az
alföldi város, a híres debreceni kollégium, majd innen kiszakadva az I.
lovasezredben töltött évek alatt a katonaság, a hábroú. A közlegények között
töltött időszakban részt vett a francia forradalmi háborúkban, megjárta Galicát,
Moldvát, Belgiumot, Észak-Franciaországot, a Rajna-vidéket. Kiábrándult a
katonaéletből, lemondott tiszti rangjáról, hazatért szülővárosába. Ekkor alakult
ki bensőséges barátsága Csokonaival, ekkor kezdett foglalkozni a
természettudománnyal, botanikával. Élete későbbi éveiben állást vállalt a
Kollégiumban és tisztségeket városi hivatalokban. Egyművű íróként tartjuk
számon, a Lúdas Matyi irodalmunk remekműveihez tartozik. Kötetünkből azonban
kiderül, hogy a Fazekas költői műve sokkal gazdagabb. Korai verseit a hadi élet
és szerelmi élményei ihlették. Csalódottan tért haza a háborúkból, versei is
tükrözik ezt: visszahúzódó életének alapvető élménye a természet nyugalma,
harmóniája. Ezt fogalmazza meg dallamos, könnyed hangon, a népnyelv tiszta
ízeivel. Csokonai halála után - versekben sirtaja el bárátját - magára marad.
Költészetének forrása elapad, egyre kevesebb vers szuületik, érdeklődése más
irányba fordul: Diószegi Sámuellel együtt megírja a Magyar fűvészkönyv-et.
Úttörő vállalkozás a mű, az első rendszeres magyar nyelvű növénytan. Műve máig
él, hiszen itt alkották meg azt a magyar nyelvű terminológiát, amelyet a
botanikában azóta is használunk. Élete utolsó vállalkozása a Debreceni magyar
kalendárium volt. A tudomány és a felvilgosodás eszméinek terjesztése volt a
célja, a mindenki által kedvelt babonákkal telezsúfolt kalendáriumok helyett az
irodalmat, a népszerűsített tudománít akarta megszerettetni olvasóival. Tömör,
élénk stílusú prózája ekkor teljesedett ki. Kötetünk Fazekas valamennyi
korszakát bemutatja. Szépirodalmi és tudományos művei után a kötet önálló
ciklusban közli leveleit.