Bernáth Zsigmond szívesen jár Európa északi vidékein. Egy nyár Finnországban c.
kötetét már ismerhetik az olvasók, ebben a kötetében Dániáról, a dán emberekről,
tájakról tudósít. Könyvében az élet, azt lehet mondani, szinte minden területére
kitér. Olvashatunk szabad szerelemről és családtervezésről, építkezésről és
üzletről, kiárusításról és reklámról, politikáról és kultúráról, de
mindenekelőtt az emberekről. Hétköznapjaikról és örömeikről, a hygérőI, amely
elengedhetetlen ahhoz, hogy az élet ne csak szürke, hanem minél örömtelibb
legyen. Bernáth Zsigmond szereti az északi embereket, Dániát, és visszavágyik
élményei színterére. ?Ha a dán csak úgy általában köszön el valakitől, s nem
fontos vagy közömbös számára a viszontlátás, azt mondja: Far ve/ ? Jó utat. Ha
viszont érzékeltetni akarja, hogy számít a viszontlátásra, pá gensyn-nel
búcsúzik. Most, hogy a Rcrdby és Puttgarden között közlekedő komphajóról utolsó
pillantást vetek a ködös októberi levegőben eltűnő dán partok felé, én is úgy
búcsúzom: Pá gensyn! Viszontlátásra! Ha csak a szakállas Nielsre, Káthi
asszonyra, Ágéra, Petersenre, Sven Óléra, a barátaimra gondolok, máris
megmelegszik a szívem. Szívesen innék velük újra valahol egy csésze dán kávét,
és tudakolnám véleményüket az örök nagy dán témákról, az adókról, az árakról, és
főleg az újabb hygékrőI, a dán lélek örömeiről. És megcsodálnám újra a dán
parkok üdeségét, a májusi ég sajátos, északias szürkés kékségét, a hangafüves,
homokos partokat ostromló habos hullámokat, a tarka halászhajókat és a kecses
vitorlásokat. ? Pá gensyn! Viszontlátásra, dán tájak, dán barátok?