Az egyperces jelző már Örkény István életében közkedvelt kifejezéssé vált, s
máig is temérdek szókapcsolatban idézik. Kevés olyan klasszikus írói lelemény
akad, amely ennyire beépült volna nyelvünkbe, tudatunkba, mint az egyperces
novella, Örkény műfaji találmánya. Humorán, prózatechnikáján, az irodalmi
gondolkodást megújító szemléletén olvasónemzedékek sora nőtt fel.
Magasfeszültség néhány oldalon, néhány sorban vagy csupán a címadásban. A
huszadik század háborús-diktatúrás-forradalmas tapasztalatai, a jelenkor
abszurditásai egy-egy villanásba sűrítve. Az írásokban ott az apró darabokra
hullt közös ideák groteszk látványa - de megfordítva is: a banalitásokban az
élet titokzatos szépsége. Mert Örkényt keserű nevetéssel ez a kérdés
foglalkoztatta a leginkább: történelmi méretű kiszolgáltatottságában milyen a
mégiscsak pótolhatatlan ember. Az Egyperces novellák kurta mítoszaiban hősök
születnek: Janász Jenő, a fronton elesett nótafaragó katona, akinek épp
elkezdett szerzeményét senki sem képes befejezni; Wolfné, a nevét elnyerő
hivatali rabszolga; Zetelaki, a holta után is játékra kész színész. És persze
Varsányiné, aki az elpusztult Budapesten is egérirtást vállal.