Megvilágosodás, lepelhullás. Így jellemezhetnénk talán leginkább ezt a
tényfeltáró forrásművet. Mert nem befolyásolja álszent erkölcsösség vagy
megbotránkozás, semmiféle tudatos hiedelem, legyen az bármennyire is bevett és
általános a mai világban. Szerzője a nemiségtörténet elhivatott kutatója, aki a
szerelem és a szeretkezés viharos indulatokat is kiváltó, görcsösen rejtegetett
múltját tárja napvilágra. Sokkoló nyíltságról van szó. Főleg, hogy erről itt a
kurválkodást eszményítő ringyók megbélyegzése nélkül olvashatunk. Mert tudta-e a
nyájas olvasó, hogy a középkor széles néptömegei nem is ismerték a nemi
szégyenlősséget? Vagy hogy Illyés Gyula, és a dédszüleink még pucér
utcagyerekként tanultak szeretkezni? Az ő dédanyáik pedig örömmel feküdtek össze
minden vendéggel? Hogy azok dédanyái a Hogy akarjátok? köszöntésre Angliában ez
a How do you do? közösültek illemből bárkivel, akár a nyílt utcán is? Vagy hogy
az egész násznéppel ünnepélyesen összeszűrte a levet sok menyasszony még a kuruc
korban is, ősi és eredetileg világszerte gyakorolt szokás szerint? Hogy
Árpád-kori eleink büszkén vésették koponyájukba a boldog asszony szent jelképét
amint azt e szöveg alatt is láthatjuk , amelynek ősi nevét, a pinát ma már
leírni se merjük? Kevesen fogják csuklás, fuldoklás nélkül olvasni e
forráshivatkozásoktól hemzsegő, úm. szabad szájú munkát. Az Olvasó keresztje
eldönteni, hogy meggyőzik-e meggyőzhetik-e? őt a szinte hihetetlen adatok, a
leleplezett titkok. A legrosszabb esetben például, vehetné ezt egy
elgondolkodtatást vagy csak szórakoztatást is célzó kósza ötletek tudományos
gondolatkísérletének, amelynek talán van valami az alapképletében. Tehát, ha más
nem, tekinthetné ezt egy történelmi, embertani, élettani stb. alapokra építkező,
elmélkedésre késztető ötletes művelődéstörténeti esszének. Még ha ezzel a
tudósok és kutatók összes lehivatkozott adatát is egy csapásra lesöpörné az
asztalról. Minden esetre, a tárgyunkban sokszor tájékozatlan orvostörténészek,
szexológusok, szexuálpszichológusok és más szakemberek számára is nemi
fölvilágosítást adó, hiánypótló és igazságkereső kötet egy szívmelengető
eszmélésben segíthet, miután egy sor lelki tehertől, évszázados gátlásoktól is
fölszabadít minket! A hagyomány szerint itt bemutatkozó soroknak kellene
következniük. Én azonban szakítok a bevett szokásokkal, és nem közlök az
életrajzomból semmit azon kívül, hogy okleveles történész vagyok. Semmit. Nincs
az rendjén, hogy azt nézzük, mekkora tekintély a szerző, milyen a tudományos
előmenetele, milyen címei vannak, milyen nemzetiségű, esetleg hogy néz ki,
milyen korú, nemű stb. ahelyett, hogy mit állít és mi alapján. Mert, valljuk be,
az emberek általában ezt teszik. Csak hogy ez ellen nekem minden porcikám
tiltakozik. Szeretném, ha ezúttal mindenki annak alapján próbálna véleményt
alkotni, amit olvas.