Gáthy Vera-Major István-Tótfalusi István ford. Silappadiháram és Maduraikándzsi
antik (General Press), é.n. 269 o., kemény kötés, szép állapotú 1800.- Magyar
olvasó huszonöt esztendeje találkozhatott utoljára a tamil irodalommal. Most
ismét kezébe vehet két darabot a dél-indiai dravida kultúra gyöngyszemei közül.
A második századból való Silappadiháramot, Kannahi történetét értő kezekkel
szőtte mai nyelvezetű mesévé Laksmi Holmström indiai-svéd irodalomtörténész, aki
angol nyelven adta közre. Néhány emberöltővel korábbról származik a
Maduraikándzsi, avagy a Bölcs tanács Maduraiban. A verses elbeszélés soronkénti
prózai műfordítását tamil eredetiből Major István dravidológus készítette el.
Madurai városa kapcsolja össze a két művet azzal, hogy Kannahi tragédiája ebben
az ősi és szent városban teljesedik ki. A Bölcs tanács Madaraiban ennek a ma is
kultikus jelentőségű nagyvárosnak az életét mutatja be, miközben bepillantást
enged a törzsi társadalom hagyományainak továbbélésébe, abba, ahogy a hindu
vallási tradíció megszilárdult és lassanként az észak-indiai szanszkrit kultúra
hatása alá került. A verses elbeszélés ízelítőt ad abból a bővérű, gazdagon
díszített, sokrétű nyelvi stí1sból is, amely híven tükrözi a trópusi vidék
színeit, hangulatait, a korabeli ott él ő emberek értékrendjét és életvitelét,
felvázolja gazdasági tevékenységüket. A szép kereskedőlányból istennővé lett
Kannahi történetét feldolgozó Laksmi Holmström és a Berki dalt, valamint a
Maduraikándzsit fordító Major István is tanulmányt és szójegyzéket fűzött a
művekhez, hogy segítse az ókori dél-indiai történelemben és kultúrában kevéssé
jártas, de érdeklődő olvasót a pontosabb megértésben. A varázsos eposzok
dél-indiai hangulatát Kádár Katalin ihletett illusztrációi teszik teljessé.