Krakauer dermesztő élményei a legmegrögzöttebb hegymászókat is arra késztetik,
hogy a tengerszinten keressenek menedéket. (Sports Illustrated) Amikor Jon
Krakauer 1996. május 10-én kora délután fölért a Mount Everest ormára, már
ötvenhét órája nem aludt, és szédelgett az agyát eltompító oxigénhiánytól.
Miközben visszafordult, hogy megkezdje veszedelmes ereszkedését 8848 méterről,
húsz másik hegymászó még elkeseredetten igyekezett a csúcs felé, mit sem sejtve
az égen gyülekező felhőkről... Krakauer beszámolója a Mount Everest minden
addiginál több emberéletet követelő mászóidényéről szól. Meg kockázatról és
felelősségvállalásról, önzésről és segítőkészségről, önhittségről és a természet
iránti tiszteletről - és a döntés felelősségéről a hegyek világában, ahol a
következmények sokszor beláthatatlanok. Tényszerű tudósítás és kínzó önvizsgálat
különös elegye. Nincs még egy könyv az 1996-os tragédiáról, mely ilyen kegyetlen
őszinteséggel venné sorra az elkövetett hibákat, melyek a mászótársak halálához
vezettek. Newsday Jon Krakauer (1954) szabadúszó újságíró. Három könyve jelent
meg magyarul. Az Álmok az Eigerről címűben a hegymászásról írt esszéit gyűjtötte
össze, az Ég és jég az 1996-os, tragikus kimenetelű Mount Everest-expedíció
személyes beszámolója, az Út a vadonba pedig egy kalandvágyó fiatalember
végzetes története. Az utóbbi kettőt filmre is vitték, az Ég és jég
felhasználásával Baltasar Kormákur (2015), az Út a vadonba alapján 2007-ben Sean
Penn rendezett filmet.