Gogol (1809?1852) rövid életének csodája, hogy az orosz földön tett utazásai
során olyan mély tapasztalatokra, emberismeretre tudott szert tenni, ami a Holt
lelkek című poémát (amint ő többször is aposztrofálja) az egyik legizgalmasabb
lélektani, emberábrázoló tanulmánnyá emeli. A történet főhőse, Csicsikov
tehetséges, kreatív fiatalember, korábban különféle hivatalokban teljesített
tökéletesen érdektelen, lélekölő favágómunkát. Ám képtelen volt beilleszkedni a
minden igyekezetet letörő taposómalomba. (Ezek a motívumok hatják át a szerző
legmellbevágóbb műveit, mint: A köpönyeg, Az orr, legfőképp Az őrült naplója.) A
Holt lelkek vásárlója Don Quijote-i kalandjai során az orosz hétköznapok
egyénített típusfiguráival, máig ismert szélhámosok stiklijeivel találkozik,
melyekbe persze ő is nyakig merül. Az író, felmérve művének első, elementáris
hatását, megpróbálta egy folytatásban tompítani Oroszország egyértelműen
becsmérlő megítélésű leírását. De a folytatást, amely csupa szépséget tükrözött
volna ? szerencsére ?: elégette!