Honfoglaláskor a nagy kavarodásban elveszett Mackó nevű komondorunk, kezes
jószág. Mindenkinek a kezét tépi le. Először. A becsületes megtalálónak kézből
fizetünk. Nos, ez egy Facebook-bejegyzés a honfoglalás korából, épp csak
példaképpen. Lackfi János új könyvét nem kell túl komolyan venni: bolondozás ez,
a képzelet képtelen játéka - milyen posztok születhettek volna, ha van Facebook
Jézus idejében, vagy a reformáció korában, vagy a francia forradalom alatt... De
vannak a könyvben képzelt párbeszédek is, melyekben a magyar költészet jeles
alakjai a zord és földhözragadt valósággal szembesülnek: Petőfi például a
Nemzeti dal soraival biztatja egy honfitársát, aki ezt zaklatásnak veszi; Léda
pedig egy kicsivel több aktivitást várni el Adytól a Héjanász borongós sorai
helyett. Lackfi János, mondhatni, tiszteletlenül bánik a történelem nagy
alakjaival és a magyar irodalom zseniális alkotóival, de emögött a
tiszteletlenség mögött mély szeretet, rengeteg ismeret és persze remek
humorérzék bújik meg.