Aki szereti a bűnügyi regényt, az irodalmi krimit, amelyben a bűnös
tettenérésének örömén túl a szövegben elrejtett utalásokat, a cselekedetek
felszín alatti jelentéseit is megtalálja, az nagy örömmel fogja olvasni Vörös
István új regényét. Nemcsak nekem kell kitalálni, ki vagyok, hanem az olvasónak
is. Úgy tegye föl a kérdéseit, hogy mondataim megfeleljenek válasznak - írja a
szerző, s máris útjára engedi a szálak kibogozásának lehetőségeit. A sokat és
sok műfajban publikáló írótól nem szokatlan, hogy ismét meglepő, különleges és
formabontó könyvvel jelentkezik, amiben a humor éppúgy jelen van, mint a
hátborzongató valóság. Már a regény alcímével - befejezhetetlen krimi -
kizökkent bennünket, s a folytatás sem alakul másként. Az írói tárház számtalan
elemével hökkent meg: az eposzi sajátosság mellett a mágikus realizmus,
karneváli komédia is felbukkan a történet sodrásában. A krimi azért
befejezhetetlen, mert csak a bűntény van - vagy nincs -, a regény főhőse
elkövetett gyilkossága elől saját főhősébe menekül, aki énjét feladva új
identitást keres, így találkozik az Atyával, a három lányával élő
özvegyemberrel. A felesége öngyilkos lett (esetleg gyilkosság áldozata?),
miközben ő is retteg attól, lányai meggyilkolják...Valaki tehát mindig magára
veszi a gyilkos szerepét. Vagy a többi hiszi annak.