A ?hetvenes éveiben járó Joze Hradil kezet fogott Jókai Mórral. Weöres Sándor,
Örkény István, Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter, Dragomán György
ugyancsak ? és nincs ebben semmi különös. A kézfogás hagyományozódik, elég hozzá
egyvalaki, akinek a rokonságában volt egy budapesti nyomdász annak idején,
amikor Jókai művei megjelentek. Joze Hradilnak volt. A többi már magától
értetődik. Muravidék központja, Muraszombat a huszadik század során hol az
Osztrák-Magyar Monarchiához, hol a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, hol
Magyarországhoz, hol Jugoszláviához tartozott. Ma a Szlovén Köztársaság városa.
Mozgalmas történelmének szemtanúi, egy nagycsalád szétszóródott tagjai próbálják
ebben a regényben emlékképek és valóságos fényképek segítségével összerakni
saját mikrohistóriájukat, egy évszázad mozaikos történetét a tizenkilencedik
század végétől a két világháborún át napjainkig. A történetnek számtalan magyar
vonatkozása van, a családtagok közül ugyanis többen Magyarországon telepedtek
le, és lélekben is magyarokká akartak lenni, vagy ? a rendszerváltás után ?
Nyugaton próbáltak szerencsét. Mások, mint a szerző magyar édesapja is,
Jugoszláviában élték le az életüket. Joze Hradil Muraszombatban született.
Oroszlánrésze van benne, hogy a magyar irodalom színe-java, klasszikus és
kortárs, szlovénül is olvasható. Évtizedekig dolgozott a Pomurska zalozba
szerkesztőjeként. Mindhárom műfajban jártas fordítóként tekintélyes életművet
hozott létre, és ? bár Jókaival csak áttételesen ? például Weöres Sándorral,
Kertész Imrével, Örkény Istvánnal valóságosan is kezet fogott. Neki köszönhetjük
többek közt a Tóték trieszti bemutatóját, az évente megrendezett vilenicai
nemzetközi irodalmi találkozó szervezését, az első szlovén-magyar és
magyar-szlovén szótárt, és most, mint írónak, ezt a varázslatos családi
krónikát, melynek szereplői közt jelen van ő is, az örökké változó, huzatos
történelem viharaiban helyt állni, tájékozódni vágyó európai.